Mire gondol a góllövő láb?
Mire gondolhatnak a focisták bünteőrúgáskor?
– tette fel a kérdést az egyik magazin. Mire, mire? Vélhetően nem arra, hogy
minél előbb le kellene tudni ezt a szart, hogy még azelőtt hazaérjenek, mielőtt
kihűlne a lecsó.
És vajon mire gondolhat a kapus, mielőtt
a tizenegyest rúgják neki? Arra, hogy mivel jár jobban, ha elugrik a labda elől
mielőtt az jól hasbazúzza, vagy, arra, hogy megéri az a kis hasfájás azt a pár
millát, amit a kifogott büntetőért kap?
És vajon mire gondolhatnak azok a
rendőrök, aki ugyan az első sorba kapnak jegyet az EB-döntőre, de semmit nem
látnak a játékból, mert végig háttal kell állniuk a pályának, lévén, hogy az
őrült szurkolók megfigyelésével vannak megbízva? Talán arra gondolnak, hogy a
Jó Isten miért nem teremtette fordítva a focipályát, vagy ha már azt nem, akkor
legalább miért nem teremtette vaknak a főnökeiket, akkor nem látnák, ha
legalább öt percenként hátrapislantanának egy cseppet.
És mire gondolhat az a szerzetes, aki
tévedésből bejutott a nudista strandra? Talán arra, hogy milyen jó, hogy ő
szerzetes lett, és csuhát visel, így aztán nem kell szégyenkeznie a méreten
aluli szerszáma miatt, vagy arra, hogy amikor visszamegy a kolostorba, azonnal
megvizsgálja, a nővérek tangát, vagy nagyi bugyit hordanak a fekete ruhájuk
alatt?
És mire gondolhat a kezdő sebész az első
műtétje alatt? Arra, hogy a beteget eltenni láb alól nem illendő már az első
alkalommal? Bár ha egy kicsit tovább töri a fejét, arra is rájöhet, hogy ez az
eset akár a műtéti kockázattal is magyarázható később.
És mire gondol a szakács, amikor a vega
vendégnek a húslében főzi meg a zöldséget? Azt, hogy a hülyéje úgy sem veszi
észre, vagy ha igen, majd azt mondja neki, attól érez hús ízt, mert hallucinál a
húsmentes táplálkozástól?
És vajon mire gondolhatok én? Ez nem
nagy titok, persze, hogy egy ételre, melyet ezúttal is kicsit átalakította,
mégpedig azért, hogy kicsit egészségesebb legyen, mint az eredeti verzió.
SAMOSA, AHOGY ÉN SZERETEM
A töltelékhez kockára vágok, és sós
vízben megfőzök kb. 5 szem krumplit. Amikor kész, pici vajon megsütöm egy kis
borsóval, kevés mazsolával és datolyával, illetve pirított fenyőmaggal. Az
egészet pár csipet arab hét fűszer keverékkel szórom meg. Ha a töltelék
elkészült, réteslapba töltöm úgy, hogy háromszögeket formálok belőle. A tetejét
tojással megkenem, kicsi mákkal megszórom, majd 200 fokos sütőben 5-10 perc
alatt megsütöm. Sokkal egészségesebb, mint az eredeti bő olajban kisütött
változat.