Világvége, avagy túlélni az apokalipszist

Világvége, avagy túlélni az apokalipszist

Na szóval hogyan is mondjam, hogy ne vitessetek el rögtön kényszerzubbonyban, vagy ne legyintsetek rá, hogy jaj ne már, ez tényleg egy szőke nő...Az van, hogy tényleg volt 21-én világvége és akik ezzel vitatkoznak, azok bizony baromi nagyot tévednek.

Ha túléltük, naná, hogy ünnepeltünk:-)

Az történt, hogy december 21-én kifordult sarkaiból a világ és én ezt tényleg éreztem. Na persze ne úgy képzeljétek el, hogy ültem a kanapén és egyszer csak hatalmas dörgés és villámlás támadt, hanem olyan csendesen, de óriási nyomatékkal történt minden, mint amikor véletlenül rálépsz egy gereblyére és a nyele jól fejbe csap.
Először is, azon a napon előkerült valaki a barátaim közül, akit már baromira hiányoltam és jó ideje nem láttam. Olyan váratlanul tűnt fel, mint tejeskávéban a muslinca, persze a dolog sokkal jobb volt, mint egy hatalmas csuporban kilehelni a lelkedet. Ráadásul szentül megígérte, hogy ezután nem fog eltűnni...Ezennel üzenem neki, ha mégis megszegi az ígéretét, olyan haragra gerjedek, hogy aztán tényleg felér majd egy apokalipszissel:-)
Aztán a munkahelyemen és a környezetemben mindenki olyan lett hirtelen, mint ha beszívott volna, de valami húzósan jó cucctól, amitől földön túli boldogság keríti hatalmába. Híresen pesszimista természetem sem bírt velem ezen a napon, valahogy nem akarózott se rosszat mondani, se rosszkedvűnek lenni...lehet, hogy az én kávémba is dobtak abból a cuccból.
Az emberek kedvessége egyébként kissé ki is zökkentett az egyébként stabil életritmusomból, mert azt azért fölösleges tagadni, hogy ehhez azért nem vagyunk hozzászokva, pláne nem ebben a szenzációs drága fővárosunkba, ahonnan egyébként rakétával menekülnék, ha lenne rá lehetőségem.
Egy dolog lombozott csak kissé le a világvége napján, hogy elrontották a férjemnek megrendelt karácsonyi ajándékot. Mondhatom, több miniszívinfarktuson mentem keresztül, amikor elnézést kértek a történtek miatt és szó nélkül visszaadták a pénzt. Mi van, ezek is cuccoztak, vagy elvitték őket az ufók? Mondom én, hogy itt a világvége, nem igaz:-)
Szóval valami mégiscsak történt december 21-én. Tényleg érzem azóta is, hogy kifordult sarkaiból a világ! Csak arra az egyre kérem a jó Istent, erősen tartsa a kifordult csücsköket, hogy minél tovább így maradhasson minden!
És addig is, míg tart a apokalipszishatás, gyorsan összehoztam egy finom tortát, ami kiváló a karácsonyi asztalra, nem vész össze a bejglivel se, szóval bátran el lehet készíteni.

KARÁCSONYI CITROMTORTA

Egy kiló kekszet porrá zúzunk, hozzáadunk 20 deka olvasztott vajat, két tojást és jól összegyúrjuk. A masszát kivajazott tortaformába nyomkodjuk úgy, hogy legyen pereme is a tésztának. A krémhez 2 dobot natúr sajtkrémet (500 gramm) kikeverünk 3 tojás sárgájával, kevés barna cukorral, 2 deci tejszínnel, vaníliaaromával, e nagyobb narancs és 4 zöld citrom kifacsart levével. Belereszeljük a citromok héját is, aztán adunk hozzá 3 kanál lisztet. Ezt a masszát csomómentesre keverjük. A keksztésztát megkenjük baracklekvárral majd ráöntjük a lágy masszát. Ezután sütőben egy órán át 220 fokon sütjük a tortát, majd teljesen kihűtve tálaljuk. A tetejét porcukorral díszítjük.

Plüss állatok kíméljenek!

Plüss állatok kíméljenek!

Vízióm támadt. Láttam, amint egy hatalmas plüss állat rám ül, és én hiába kapálózok, a hatalmas segge alatt lehelem ki a lelkem. Annyit sem tudtam mondani: jaj...

Egyre inkább úgy érzem, hogy a jó Isten szórakozik velem. Az egyik kezével valóban ad, de a másik kezével meg kétszer annyi kakit nyom a képembe, mintha így akarná tudomásomra hozni, hogy nem az erdőtől nem látom a fát, hanem a mocsoktól, amiben tapicskolok. Erről meg az a szó jut eszembe, hogy fostalicska. Ha nem tudnám, mit jelent még tetszene is ez a kifejezés, olyan játékos, olyan dallamos…J

Na de vissza a hatalmas plüss állatra. Víziómban már jó előre észleltem a közeledését, épp akkor vettem először észre, amikor óriási nyelvét kihúzta valami sötét barlangból, vagy lyukból. Hogy ennek nincs semmi értelme…hát csak akkor, ha te nem ismered a plüss állatok általános viselkedését…

Jó lehet hatalmas seggű plüss állatnak lenni…semmi nem kell hozzá, csak egy nagy nyelv és az ember már szárnyal is fent a világ tetején, legalábbis, amit ő annak hisz. De vigyázat, jönnek új plüss állatok, aki úgy lecsapják a szétmosott, agyonhasznált társaikat, hogy csak úgy koppannak.

Az én uram, azt mondja a minap, amikor mutatom neki a plüss állatot, ne aggódj, két év és elviszi a szíve…Utálom magam ezért, de jobb kedvre derültem ettől... J

Ja, és ha mindez még nem lett volna elég csapás, a Facebook azt javasolta, jelöljem ismerősnem Sláger Tibót. Na szórakozzatok, tudjátok ám kicsodával... J

S így befejezésként, csak egyet mondok, aki karácsonyra plüss állattal lep meg, arra ráküldöm a víziómat, aztán megnézheti magát! J

Ha már a karácsonyt szóba hoztam, hát kezdjünk el készülődni rá. Először készítsünk bonbont, ami nem csak isteni desszert, de szépen becsomagolva remek ajándék lehet a karácsonyfa alá is.

HÁZI BONBON

Ezt a finomságot számtalan ízben elkészíthetjük, én most a kedvenc receptjeimet osztom meg veletek. Imádom a puncsot, így az első töltelék legyen ilyen. Nálam minden bonbon alapja a tejszín, így egy jó nagy adagból kemény habot verek. Annyi részre osztom, ahány ízű bonbont készítek. Az első adag tejszínhabhoz keverünk 1/3 mennyiségű porrá darált kekszet és főzés nélküli puncspudingból kb. két kanállal. A masszából gömböket formálunk. A kemény tejszínhabhoz adhatunk ugyan annyi mennyiségű kókuszreszeléket, majd ebből készítünk kis golyókat. A túrókrémes bonbonhoz fele túró, fele tejszínhab, kis cukor, kevés citromhéj szükséges, majd ezt a masszát is megformázzuk. Készíthetünk aszalt gyümölcsös finomságot is. A gyümölcsöket apróra vágjuk, kis mézzel összekeverjük, majd ebből gyúrunk golyókat. Marcipánmasszát is megformázhatunk hasonlóan. Amikor elkészültek a golyók, az étcsokit kis olajjal felolvasztom, és ebbe mártogatom a kis gömböket. Olajozott rácson szárítom meg a bonbonokat. 

Itt a világvége? Túrót!

Itt a világvége? Túrót!

Mondom Zsuzsi barátnőmnek, jövő héten, a nevem napjának tiszteletére meg kellene inni Levi papa pálinkáját, ami még a lakodalmukból megmaradt. Mert hát, ha a jóslat igaz, alig 3 hét és itt a világvége és Isten bizony sajnálnám, ha fucsba menne az az jó kis pálesz.

Igyuk, vagy ne igyuk? Ez itt a kérdés?:-)

Azon gondolkodom, minek verjek még a seggére a következő három hétben, hogy valóban úgy fejezzem be a földi létemet, hogy legalább ez a pár nap frenetikus legyen. Azért nem mondom, hogy emlékezetes, mert, ha hullák leszünk, emlékezni valószínűleg már nem lesz alkalmunk. Kezdjem az életbiztosításom felmondásával? Abból legalább lenne egy kis pénzem, amiből vehetnék még ezt-azt, annak legalább lenne értelme, mert ugye világvége esetén cseszhetem az életjáradékot, meg a haláleseti biztosítási pénzt. Kíváncsi lennék egyébként, hogy megy az üzlet az ügynököknek, akik most életbiztosítást akarnak eladni? Mivel agitálnak? Hogy a világvége esetén azok, akiknek friss életbiztosításuk van, sorban állás nélkül juthatnak be a Mennyországba? Mert, hogy tülekedés lesz a kapuban, na arra most mérget mernék venni.

Komolyan mondom, ma a saját bőrömön is érzékeltem, hogy közeleg a világvége. Az egyik nagy áruházban alig volt áru, mint ha ciánoztak volna. Se kenyér, se cukor, liszt meg olaj is csak mutatóban. Meséli az egyik eladó, hogy a népek a világvégére spájzolnak. De könyörgöm minek, ha úgy is mind felfordulunk? Valaki 100 mécsest is vett a december 21-i végítélet miatt. Azt meg minek? Azt gondolja, hogy Szent Péter majd az ő mécsesét égeti el a Földlakók lelki üdvéért? Szerintem tök fölösleges ezzel nyalni neki…Vagy esetleg a spájzoló így értelmezi az örök világosság gyúljon neki kifejezés házilag kivitelezett változatát?

Egy biztos, én nem vettem se mécsest, se atombiztos gúnyát, ellenben vásároltam túrót és elkészítettem a házi túródesszertemet, ami majd energiát ad ahhoz, hogy elfuthassak a világvége elől…

HÁZI TÚRÓ RUDI

 Ez a rudi első látásra nem hasonlít az eredetire, csak összetevőiben emlékeztet rá. Igen egyszerű, gyors finomság. Ha akarjuk, a gyerekeket is bevonhatjuk az elkészítésébe. Karácsonyra készülődve, jó kis közös időtöltés lehet.

Vegyünk hozzá egy nagy csomag jó minőségű vajas kekszet, két csomag túrót, kb. 3 deci tejszínt és étcsokit. A túrót keverjük össze vaníliával, porcukorral, citromhéjjal, majd adjuk hozzá a keményre vert tejszínhabot. Az a jó, ha a massza kicsit lágyabb, mert a kekszet így tudja megpuhítani. Ezt követően egy tálcára rakjunk le annyi kekszet egymás mellé, amennyi szeretnénk, mondjuk négyzet alakban. Csurgassunk rá olvasztott csokit, majd kenjük meg túrókrémmel. Fedjük be keksszel, majd ismételjük meg a csoki, túró rétegeket, ahányszor csak szeretnénk. Befejezésként keksz, majd olvasztott csoki kerül a házi Túró Rudira. Néhány órára hűtőbe tesszük, amíg a keksz megpuhul, majd szeleteljük és tálaljuk.