Világvége, avagy túlélni az apokalipszist

Világvége, avagy túlélni az apokalipszist

Na szóval hogyan is mondjam, hogy ne vitessetek el rögtön kényszerzubbonyban, vagy ne legyintsetek rá, hogy jaj ne már, ez tényleg egy szőke nő...Az van, hogy tényleg volt 21-én világvége és akik ezzel vitatkoznak, azok bizony baromi nagyot tévednek.

Ha túléltük, naná, hogy ünnepeltünk:-)

Az történt, hogy december 21-én kifordult sarkaiból a világ és én ezt tényleg éreztem. Na persze ne úgy képzeljétek el, hogy ültem a kanapén és egyszer csak hatalmas dörgés és villámlás támadt, hanem olyan csendesen, de óriási nyomatékkal történt minden, mint amikor véletlenül rálépsz egy gereblyére és a nyele jól fejbe csap.
Először is, azon a napon előkerült valaki a barátaim közül, akit már baromira hiányoltam és jó ideje nem láttam. Olyan váratlanul tűnt fel, mint tejeskávéban a muslinca, persze a dolog sokkal jobb volt, mint egy hatalmas csuporban kilehelni a lelkedet. Ráadásul szentül megígérte, hogy ezután nem fog eltűnni...Ezennel üzenem neki, ha mégis megszegi az ígéretét, olyan haragra gerjedek, hogy aztán tényleg felér majd egy apokalipszissel:-)
Aztán a munkahelyemen és a környezetemben mindenki olyan lett hirtelen, mint ha beszívott volna, de valami húzósan jó cucctól, amitől földön túli boldogság keríti hatalmába. Híresen pesszimista természetem sem bírt velem ezen a napon, valahogy nem akarózott se rosszat mondani, se rosszkedvűnek lenni...lehet, hogy az én kávémba is dobtak abból a cuccból.
Az emberek kedvessége egyébként kissé ki is zökkentett az egyébként stabil életritmusomból, mert azt azért fölösleges tagadni, hogy ehhez azért nem vagyunk hozzászokva, pláne nem ebben a szenzációs drága fővárosunkba, ahonnan egyébként rakétával menekülnék, ha lenne rá lehetőségem.
Egy dolog lombozott csak kissé le a világvége napján, hogy elrontották a férjemnek megrendelt karácsonyi ajándékot. Mondhatom, több miniszívinfarktuson mentem keresztül, amikor elnézést kértek a történtek miatt és szó nélkül visszaadták a pénzt. Mi van, ezek is cuccoztak, vagy elvitték őket az ufók? Mondom én, hogy itt a világvége, nem igaz:-)
Szóval valami mégiscsak történt december 21-én. Tényleg érzem azóta is, hogy kifordult sarkaiból a világ! Csak arra az egyre kérem a jó Istent, erősen tartsa a kifordult csücsköket, hogy minél tovább így maradhasson minden!
És addig is, míg tart a apokalipszishatás, gyorsan összehoztam egy finom tortát, ami kiváló a karácsonyi asztalra, nem vész össze a bejglivel se, szóval bátran el lehet készíteni.

KARÁCSONYI CITROMTORTA

Egy kiló kekszet porrá zúzunk, hozzáadunk 20 deka olvasztott vajat, két tojást és jól összegyúrjuk. A masszát kivajazott tortaformába nyomkodjuk úgy, hogy legyen pereme is a tésztának. A krémhez 2 dobot natúr sajtkrémet (500 gramm) kikeverünk 3 tojás sárgájával, kevés barna cukorral, 2 deci tejszínnel, vaníliaaromával, e nagyobb narancs és 4 zöld citrom kifacsart levével. Belereszeljük a citromok héját is, aztán adunk hozzá 3 kanál lisztet. Ezt a masszát csomómentesre keverjük. A keksztésztát megkenjük baracklekvárral majd ráöntjük a lágy masszát. Ezután sütőben egy órán át 220 fokon sütjük a tortát, majd teljesen kihűtve tálaljuk. A tetejét porcukorral díszítjük.