Mars a Marsra!

Mars a Marsra!

Csak oda jegyet váltani valahová, vagy óriási önbizalomról tanúskodik, vagy oltári nagy hülyeségről. Ja, esetleg arról is szólhat, hogy baromira nincs pénzed, de szenzációsan jó nő vagy és bízol abban, a visszafuvarért természetben is lehet fizetni.

Ahonnan nincs visszaút (http://www.smh.com.au/)

Hát ahhoz már Claudia Schiffert is százszorosan le kellene köröznöd, hogy abban reménykedhess, a Marsról hazaszállít valaki. Mert, hogy a legfrissebb hírek szerint bizony indul a Mars-túra, ám a szépséghibája az, hogy visszafelé már senki nem válthat jegyet.

Hát ez szívás. Legalábbis annak, aki ott ragad, mert bár mindenki bizakodó, hogy az első telepesek, majd Jézus nélkül is képesek lesznek vizet fakasztani, meg a szaporodás érdekében még a mostoha körülmények között is szexelnek a fajfenntartás érdekében, de valljuk be őszintén, a túlélés ebben az esetben mégiscsak bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája.

Persze ennek a hírnek is meg van a maga reményteljes üzenete, legalábbis számomra. Mert naná, hogy a többségnek legalább egyszer már megfordult a fejében, hogy eltenné láb alól a haragosait, ha az nem derülne ki. Most végre felvirradt a nap, amikor legálisan befizethetünk valakit az öröklétre szenderülés izgalmas túrájára. Elképzelem, ahogy az emberek megrohamozzák a Keleti aluljárójában lévő jegypénztárakat, melyeket a nagy érdeklődésre való tekintettel vonatjegyek eladása helyett Mars-tickettek árusítására alakítottak át. Persze a legtöbben nem maguknak akarnak venni az oda jegyből, hanem anyósuknak, főnöküknek, vagy éppen annak a csinos szőkének, aki hetente kétszer „titokban” kamatyol a férjükkel. Persze, hogy nekem is meg vannak a jelöltjeim, már spórolok is veszettül…

Addig is azonban, amíg eljön az idő, készítsünk egy kis útravalót, valami energiabombát, ami jól jön a nagy útra.

MOGYORÓS ALMATORTA

Eddig soha semmit nem készítettem hagyományos földimogyoróból, de nemrég kaptam egy hatalmas zacskóval, és gondoltam, kezdeni kellene vele valamit. Természetesen nem a sózott változatról van szó, hanem arról, amin még a héja is rajta van. Körülbelül 15-20 dekát megtisztítottam, majd ledaráltam. Öt tojás sárgájához adtam négy kanál barna cukrot és azzal habosra kevertem. Beletettem négy kanál vizet, egy sütőport, négy kanál lisztet, a mogyoró felét, majd hozzáadtam a felvert tojáshabot.

Ezt követően a tortaformát kivajaztam, sütőpapírral kibéleltem. Az aljára szépen elhelyeztem a vékonyra vágott almacikkeket, majd ráöntöttem a keveréket. A tetejére is almaszeletek kerültek. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 50 percig sütöttem a tésztát, majd jól kihűtöttem. 

Közben egy karamellpudingot megfőzünk, és amikor kész, belekeverjük a maradék darált mogyorót. Amikor kihűlt, hozzákeverünk kb. 5 deka vajat és negyed liter felvert tejszínt. A tortalapot négy szeletre vágjuk, és a mogyorókrémmel megkenjük. Ha ügyesek voltunk, az alján szépen megmarad az alma, így ez lesz végül a torta teteje, amire csak kevés porcukrot szórunk. Azért, hogy az alma szép fényes legyen, sütés után kenjük meg felhígított baracklekvárral.