A TB-n túl…

A TB-n túl…

Egyszer volt, hol nem volt, a befizetett TB-n és az SZTK falain túl, volt egy puccos magánklinika, ahová a csekély havi fizetésemből, soha a büdös életben nem fogok bejutni. És akkor ezzel már gyakorlatilag rá is faragtam.

Egyszer én is kipróbálnám, milyen SZTK-ban, boríték odacsúsztatása nélkül fogat húzatni, de nem vagyok annyira bátor, mint az a kolléga, aki kísérletként állami kórházban, fogadott orvos nélkül szült. Na, meg is lett a következménye, szegény hosszan sorolta egy cikkben, milyen megalázó dolgokat kellett átélnie és milyen embertelen körülményeket tapasztalt az egyik budapesti kórházban.

Van egy barátnőm, aki egy állami rendelőintézetben orvos, és ha panaszkodom neki, hogy itt fáj, meg ott hasogat, rendszeresen rá akar beszélni, menjek el hozzájuk kivizsgálásra. Már a gondolattól is a hidegrázást kapok, pedig az az SZTK tényleg csillog-villog a többihez képest, és még csak sorban állni sem kellene, mert mint említettem, protekciós vagyok. És mégis, valahogy benne van az agyamban, hogy ez egy „beteggyár”, és ha nem fizetek az ellátásért (mármint a TB-n túl), akkor csúnyán beszélnek velem, vagy elnézik a bajomat, esetleg csupán a túlterheltség miatt, összekeverik a vérleletemet egy prosztatarákoséval, és hiába tiltakozom, megoperálják bennem azt is, amim nincs.

Magam is tapasztaltam már, milyen ugyan azzal a betegséggel állami és magánrendelésen kezelést kapni. Mi nem kísérleteztünk ugyan, csak úgy hozta az élet, hogy akkor én jól kerestem és meg tudtam fizetni a puccosabb doktort, míg az ismerősöm, a szerencsétlen, ugyan azzal a betegséggel az egyik SZTK-ban kötött ki. Őt megoperálták, engem egy viszonylag újszerű, modern módszerrel kikezeltek, anélkül, hogy felaprítottak volna. Mindketten meggyógyultunk, igaz neki azóta többször is újra előjött a problémája, nekem nem. Én 100 ezret fizettem a kezelésekért, ő semmit, de azóta is bánja a dolgot, múltkor kérte is a kezelőorvosom elérhetőségét. Azt mondta, spórol, vagy kölcsönkér, mert hitelt erre nem adnak neki.

Elnézést az ijesztgetés miatt, de most ez úgy kikívánkozott belőlem. Cserébe, amiért „meghallgattatok”, természetesen ma is hoztam valami finomságot. Íme:

DZSUVECS

Hozzávalók:

1 kg paprika (kápia és TV vegyesen)

3-4 fej hagyma

½ kg paradicsom

3-4 nagyobb sárgarépa

2 fehérrépa

20 deka zöldborsó

olaj

só, bors, majoránna

rizs

Elkészítése:

1. A répákat megtisztítjuk, és vékony karikára vágjuk, majd vajon a borsóval együtt

megpároljuk.

2. A hagymát felaprítjuk

3. A paprikát, paradicsomot nagyobb kockára vágjuk.

4. A hagymát megdinszteljük, hozzáadjuk a paprikát, majd amikor az már félig puha,

hozzátesszük a paradicsomot, illetve a vajon párolt zöldségeket. Fűszerezzük. Addig

rotyogtatjuk, amíg jó szaftos lesz.

5. A rizst megfőzzük.

6. Lehetőleg cserépedényt használjunk a sütésre. Vajazzuk ki. Rizzsel kezdjük a rétegezést,

majd tegyük rá a zöldségragut. Így folytassuk, amíg van alapanyagunk. A tetejére rizs

kerüljön, amit öntözzünk meg tejföllel.

7. 200 fokon körülbelül 40 percig sütjük, aztán tálalhatjuk!