Kockáztatott
Mire jó a kommunizmus? Hát arra biztosan, hogy a kubai
fodrászok megtanuljanak precízen hajat vágni, legalábbis ezt mondta ma nekem
egy kubai hölgy, akivel véletlenül összefutottam, de akivel ezentúl egészen
biztosan szeretnék még találkozni.
http://www.123rf.com |
Természetesen most sem kívánok politizálni, már csak azért
sem, mert nem értek hozzá, de amellett azért mégsem mehetek el, amit ma
tapasztaltam. Szürreális dolog történt velem. Mennyi esélye van annak, hogy
Budapesten összetalálkozol egy kubai nővel? Mennyi esélye van annak, hogy
Budapesten összetalálkozol egy kubai fodrásznővel és véletlenül épp ő vágja le
a hajadat? Mondhatni elég csekély, így aztán természetesen én is meglepődtem,
amikor a magyar tulajdonossal rendelkező fodrászatba Sonita tessékelt a
hajmosóhoz. Szőke, fehér bőrű emberről beszélek, így csak akkor vettem le, hogy külföldi, amikor megszólalt.
Mentegetőzött, hogy csak kicsit beszél magyarul, aztán kiderült az is, hogy
spanyol az anyanyelve. Aztán arról is beszámolt, hogy Cubából érkezett
Magyarországra, ahol ugyan nem igazán szeret élni, de hát a lánya balerina, itt
kapott munkát, aztán itt talált férjet, ő meg követte egyetlen gyermekét. Kockáztatott. Aztán,
amikor dolgozni kezdett a fejemen, hamar észrevettem, bizony egészen más a
munkához való hozzáállása, mint azoknak a magyar fodrászoknak, akikkel eddig
találkoztam. Ötször is megkérdezte, mit szeretnék, majd amikor vágta a hajamat,
akkor is rákérdezett, megfelel-e, folyamatosan mosolygott és nem kérdezgetett a
magánéletemről.
Magyarországon ez meglehetősen szokatlan. Mint tudjuk, itt a
taxisok és a fodrászok rögtön az ember hálószobájában és pénztárcájában
kutakodnak, sőt a múltkor az ismeretlen könyvesboltos három perc alatt
elregélte nekem összes válásának és volt férjének történetét. Sonita
művészetről beszélt, Cubáról is csak akkor, amikor én kérdeztem. Aztán, amikor
elmondtam neki, hogy szinte már meghökkentett a precizitása és a kedvessége,
mert itt mi Magyarországon máshoz vagyunk szokva, csak annyit mondott: a
kommunizmusban precizitást tanul a munkás. Ráadásul
génjeiben hordozza a cubaiak örök optimizmusát és jókedvét, ami Magyarországon
általában meghökkenti, sőt gyanakvóvá teszi az embereket. Csoda hát, ha Sonita
haza szeretne menni? Én megértem, csak azt sajnálom, hogy megint új fodrászt
kell majd keresnem, ha végleg besokall.
Persze most egy kubai étel passzolna mondandóm végére, de
bevallom, az most nincs a tarsolyomban. Viszont van valami más, ami ránézésre
hasonló mosolyt csal az arcomra, mint a cubai fodrásznő.
KOCKÁS SÜTI
Ez a recept egyszerű piskótával indul, melynek felét barnára
színezzük. Hat tojást jó habosra keverünk hat kanál cukorral, hat kanál vízzel,
nyolc kanál liszttel, egy sütőporral, majd a masszát két részre vesszük és az
egyikbe kakaót keverünk. A piskótalapokat 200 fokon kb. 20 perc alatt
megsütjük, aztán 2 centis csíkokra
vágjuk. Ezt követően felváltva egymás mellé rakjuk a barna és fehér csíkokat,
melyeket lekvárral, vagy csoki pudinggal, esetleg nutellával összeragasztunk.
Akinek több ideje van, készíthet hozzá bármilyen tortakrémet. (Itt a blogon is
többfélét találsz) A következő sort úgy rétegezzük, hogy először megkenjük a
már összeillesztett piskóták tetejét, majd a fehér csíkra barna, a barnára
fehér csíkot teszünk. Ezt tetszőleges magasságig ismételhetjük. A tetejére én
olvasztott csokit és kakaóport tettem. Felszeletelésnél kockás lapokat kapunk,
ami nagyon mutatós. Megjegyzem, az enyém nem lett tökéletes, de majd legközelebb! :-)