Ciki?
Szerintem az!
Miközben hallgattam Orbán Viktor évértékelő beszédét, végig
azon gondolkodtam, vajon ki írja ezeket a megnyilatkozásokat? Vajon ki lehet
az, aki otthon az egész családot leülteti a televízió elé ilyen alkalmakkor,
miközben feszíti a mellét a büszkeség, mondván, ezek a magvas gondolatok az ő
fejéből pattantak ki.
 |
| Márai és Ottlik...őket összekeverni??? |
Aztán, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök beszédében egy
Ottlik Géza idézetet Márainak tulajdonított, az jutott eszembe, szegény
beszédíró, most biztosan repülni fog egy ilyen óriási baki miatt. Vagy lehet,
hogy a beszédeket mégiscsak maga Orbán Viktor írja? Akkor meg az irodalomtanára
helyében vetnék mától sűrűn kereszteket magamra, mert ez, ami történt, enyhén
szólva is égő.
Ez a téma engem az átlagosnál is jobban izgat, hiszen a
legtöbben tudják rólam, hogy élek-halok Máraiért. Aki igazán ismeri Márait –
magamról persze nem mernék ilyesmit állítani – az tudja, hogy stílusa annyira
egyedi, nehezen keverhető össze bárkivel. De könyörgöm, ha valaki nem ismeri,
akkor sem kell hülyének lenni, hiszen ma már létezik az a nagyszerű találmány,
hogy internet, aminek segítségével könnyedén elfedhetjük hiányosságainkat, ne
adj isten új ismeretekhez is juthatunk általa. Persze a lustaság fél egészség,
önmagunk tudásának felülértékelése pedig pökhendiségre vall. Valójában
elképzelni sem tudom, miszerint egy ilyen volumenű beszéd esetén, mint az
évértékelés, melyet az egész ország hall, valaki úgy mondjon bele bármit is az
éterbe, hogy azt előtte legalább egyszer nem ellenőrizte le. S, hogy ezt a
hibát Orbán Viktor követte el, vagy bárki más, nincs jelentősége, aki
elkövette, nem áll a helyzet magaslatán és akkor még nagyon finom voltam.
Én egy ilyen hibát még egy kezdőnek sem bocsátanék meg, mert
szerintem nem csupán a műveltség hiányáról tanúskodik, hanem mint említettem,
az önbizalom túltengéséről is. S, hogy ne kanyarodjak el nagyon a témától, hát
engedjétek meg nekem, hogy itt idézzem meg Márai Sándor szellemét, akinek bölcs
sorai, bizony most nagyon is ide illenek. Ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki
ír és aki él: „ élni és írni úgy kell, mintha minden
cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a
halál tenne pontot”. Én igyekszem ezt mindig fejben tartani, remélem, többnyire
sikerül is megvalósítanom…
A recept természetesen ma sem marad
el. Jöjjön egy egyszerű és könnyen elkészíthető hús nélküli étel.
LENCSEROLÁD RUCCOLÁS RIZZSEL
A lencsét előző este beáztatjuk,
majd másnap sóval, borssal, fokhagymával, egy egész vöröshagymával és 2
babérlevéllel feltesszük főni. Amikor puhára főtt, kevés rizsliszttel
besűrítjük. Amikor teljesen kihűlt, beleütünk egy tojást, hogy sütésnél jól
összeálljon a massza. Kínai boltban kapható kerek rizslapot néhány másodpercre
vízbe teszünk, majd amikor puha, belecsomagolunk egy-egy adag lencsét úgy, mint
ha káposztát töltenénk. A kis roládokat szezámmagba forgatjuk, majd olajban pár
perc alatt ropogósra sütjük. Közben jázminrizst főzünk, még forrón ruccolát
keverünk bele, ezt tálaljuk a lencseroládok mellé. Mézes mustárt is adhatunk
hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése