Diliházélmény - cukkini főzelék

Diliházélmény

Megnyitott a diliház, csak tessék, csak tessék! Olcsón kapható elektrosokk, ingyen találkozhatsz Napóleonnal és azt is megtudhatod, hogy kábítószert csempészni csakis kolbász között érdemes, a füstölt cucc ugyanis elnyomja a tiltott áru szagát.

Az utóbbi napok híreit olvasva, valóban úgy érzi az ember, mintha tudtán és akaratán kívül egy hatalmas nagy diliházba váltott volna jegyet. Minden megtörténhet, semmi nem lehetetlen, itt és most a kafkai életképek is valóra válnak, ha egy kicsikét nem figyelünk oda. S amikor már azt hiszed, hogy egy abszurd novella közepébe csöppentél bele, valaki azonnal a fejedre koppint, hogy „hé, ez nem egy kitalált történet, ez a valóság”. A valóság, amelyben a határon kolbászok között csempésznek nem éppen legális szívnivalót, ahol a kábítószer kereső kutya élénkebb szimattal rendelkezik, mint a híres Kántor és ahol a kövér rendőröket kirúgják... ugye?

Mert, azt olvasom, hogy Angliában meg a rendvédelmi szervek vezetői lázadtak fel, ugyanis túl sok a kövér egyenruhás, akik állítólag könnyen elveszíthetik az állásukat, ha nem dobnak le sürgősen néhány kilót.

Aztán a diliházélményemet csak tovább erősíti, amikor azt hallom, hogy a magyar betegeknek állítólag már csak egy-két évet kell kibírniuk, mert aztán jön a Kánaán. Bocsánatot kérek, hogy megkérdezem: azt az egy-két évet hogyan húzza ki az, aki épp haldoklik, és akinek a gyógyszerét csak úgy spórolás címén leunatkozzák a kórházban? Vagy, hogy ezeket a betegeket két év múlva rehabilitáció címszóval majd feltámasztják? Nem is tudtam, hogy az egészségügyi döntéshozók között csodatévők is vannak, de ez egyébként éppen beleillik a diliházas elméletembe.

Szóval úgy gondolom, nem igen tévedek, amikor úgy érzem, hogy egyre szélesebbre tárul a diliház kapuja, ahová érzésem szerint csak oda jegyet lehet váltani, mert a retúr már rég elfogyott.

A mai ajánlatom talán szintén örültségnek hangzik elsőre, de legyetek nyitottak, próbáljátok ki és meglátjátok, hogy nagyon finom!

CUKKINI FŐZELÉK VEGAFASÍRTTAL

Az egész úgy indult, hogy találtam a fagyasztóban egy zacskó zöld valamit. Mivel azt tudtam, hogy a nővéremtől származik, így felhívtam, mi is van valójában a csomagban. Felvilágosított, hogy a zöld valami az nem más, mint gyalult cukkini, amiből ő vegafasírtot szokott csinálni. Mivel elég nagy adag volt a cukkiniből,  úgy döntöttem, nem csak feltétet készítek belőle, hanem főzeléket is, ráadásul úgy, mint ha tök lenne. Vajon megfuttattam némi kaprot, majd hozzáadtam a jól kicsavart gyalult és már besózott cukkinit. Ezt követően fedő alatt megpároltam a zöldséget, majd kevés tejjel felöntöttem. Tejfölbe belekevertem egy kanál cukrot és egy kanál lisztet, ezzel sűrítettem be a főzeléket.

A maradék cukkinit jól kicsavartam, tettem hozzá egy tojást, egy áztatott zsemlét, 1 kanál búzakorpát, 1 kanál teljes kiőrlésű lisztet, pirospaprikát, sót, borsot és kevés fokhagymát. Rudat formáltam belőle és 200 fokos sütőben fólia alatt fél órát sütöttem majd fólia nélkül még negyed órát 220 fokon, hogy szép piros legyen a teteje.