Istenem, színjáték!
Engedjétek meg, hogy ne érdekeljen semmi
a kultúrán kívül, amikor beteszem a lábam a színházba. Szeretnék nyugodtan
ülni, nézni az előadást, kicsit morogni, ha valami nem tetszik és rosszallóan
pillantani a szomszédra, amikor a cukorkás zacskójával zörög. Nem érdekel,
hogy aki mellettem ül, az liberális, vagy konzervatív, sem az, hogy a teátrum
falain kívül miként ölik egymást a politikusok.
 |
| http://w110.bcn.cat |
Az viszont érdekel, hogy miközben
politikai csatározások dúlnak pozíciókért, addig az egyszerű színházszerető
közönséget, például engem is, bekategorizálnak, megbélyegeznek, és ha nem is
nyíltan, de elküldenek a francba.
Ki és honnan tudja, hogy milyen beállítottságú,
politikai vagy vallási nézettű az, aki például a minap jegyet váltott arra a
Márai darabra, amelyikén én is ott ültem? Talán van egy titkos detektor a
teátrumok falaiba szerelve, ami kiszűri, hogy ki a liberális és ki az, aki nem?
Mert, hogy csakis ilyesmire tudok gondolni, ugyanis hovatartozásomról még
egyetlen egyszer sem töltettek ki velem kérdőívet mielőtt beléptem a színházba.
Persze az is lehet, hogy mégis történt ilyesmi, csak én nem emlékszem rá, mert
a földönkívüliek utólag kiszerelték az agyamból az emlékezésre alkalmas chipet.
Eddig is sokat jártam a Nemzeti
Színházba és ezután is szeretnék, sok tartalmas élménnyel gazdagodni, ha jegyet
váltok valamelyik előadásra. Eddig sem izgatott, hogy a széksorok között milyen
százalékban ülnek az Alföldi drukkerek és hányan ismerik Vidnyánszky Attila
nevét és ezután sem izgatnának a hasonló kérdések, ám attól tartok, a Nemzeti
hamarosan egészen más terep lesz, nem az enyém, nem az egyszerű színházszerető
embereké. Tartok tőle, hogy július elsejétől sem lesz kedvem bizonyos eszméket
képviselni, ha színházba szeretnék menni és félek attól is, hogy a perec
megkeseredik a számban a színházi büfében, ha nem azt kapom, amiért fizettem,
vagyis politikamentes szórakozást.
Arra gondolok, hogy olyan jó lenne
minden konfliktusra okot adó dolgot kiradírozni a világból és csakis az
értékekért élni. Tudom, ez csak rózsaszínű hab a türkiz angyaltortán, ami
annyira cuki, hogy hamar megfekszi az ember gyomrát.
S, ha már a radírt említettem, jöjjön
egy olyan desszert, amely számomra érthetetlen okból a radír szelet nevet
kapta. Az eredeti receptet kissé átformálva közzéteszem most a saját
változatomat, melyet vegetáriánusok is bátran fogyaszthatnak, mert nélkülözi
zselatint.
GRÁNÁTALMÁS RADÍR SZELET
Három nagydoboz görög joghurtra van
szükség a desszert elkészítéséhez. Az egyikbe valódi vaníliát és kevés
porcukrot keverek, a másikhoz gránátalmalevet facsarok és a magokat is
belekeverem. A harmadik dobozt én kevés kávéval ízesítem, de tehetünk bele
ízlés szerint kakaót, esetleg narancsot, vagy más izésítőt is. Közben
felforrósítunk 3 deci vizet, amihez hozzákeverünk 1,5 evőkanál agar agar port.
Mind a három joghurtba belekeverünk 1-1 deci agar agaros oldatot, majd miután már
kihűlt és nem folyik, egy folpackkal kibélelt formába egymásra rétegezzük a
három különböző joghurtot. Az első réteg alá rakhatunk gyümölcsszeleteket, így miután elkészült,
még szebb lesz. Az utolsó sor tetejét babapiskótával befedjük, majd a piskótát rumaromával
megöntözzük. Az egészet folpackkal befedjük és legalább egy éjszakára hűtőbe
tesszük. Amikor jól megdermedt, szépen szeletelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése