Igen, negyven... Citromtorta kandírozott gyümölccsel

Igen, negyven...

Negyven év, negyven tél, számos pofon, még több csalódás, de számos jó barát, szeretet és élmény is áll mögöttem. Negyven éve felsírtam, na nem őrjöngve, csak úgy sejtetve, hogy jönni akartam. Persze hagytam, hogy a tesóm is szóhoz juthasson, mégiscsak ő volt az első, akit az orvosok kiemeltek, amikor hirtelen kiderült, nem egyedül van, hanem egy másik valaki is létjogosultságot követel magának ebben a világban.

Szóval felsírtam, majd amilyen aprócska voltam, olyan nagy sokkot okoztam a szüleimnek, akik azt sem tudták, hogy csak az orvos szívatja őket, vagy valami furcsa kandi kamerás műsorba kerültek, amikor közölték velük, nem egy, hanem két gyerekük született. Hát így történt, hogy nem vártak, de aztán annál jobban szerettek, óvtak bennünket a széltől is, ami nem is csoda, hiszen egyenként körülbelül akkorák voltunk, mint egy-egy kis cipó.

Hamar elröppent ez a negyven év. Nem mondanám, hogy minden percére emlékszem, főként az lenne hazugság, ha azt állítanám, minden pillanatát újra és újra visszatapsolnám. De mégis, olyan volt mindez, mint amikor a szél a pipacsmezőt simogatja, mint amikor talál benne egy-egy vadhajtást, amibe beleakad a keze, ami miatt kicsit megáll, elgondolkodik, de aztán úgy és ott folytatja tovább a dolgot, ahol mosolyogva abbahagyta.

Mosolyogva zártam le néhány hete én is az elmúlt negyven évet. Nem tagadom, megsirattam, eltemettem és meggyászolom. Talán ennyi kijár neki, hiszen mégiscsak társam volt négy évtizeden keresztül, vagy én voltam az övé, a fene se tudja J  Utálok visszanézni, de nem tagadom, titokban hátratekingetek még a mai napig is, már csak azért is, hogy köszönetet mondhassak mindenkinek, aki része volt ennek az időszaknak. Hálás vagyok azoknak is, akik megtanították átélni a fájdalmat, hisz nélkülük nem tudnám, milyen kitörni…Szóval nekik is köszönöm…

Negyven év, vajon következik még negyven? Vajon lesz még negyven tél, negyven szenvedéssel teli pillanat, negyvenszer negyven ölelés…? Majd megpróbálom leboltolni a Jó Istennel, hogy adjon még legalább negyvenet, aztán mindent kamatostul visszafizetek neki, ha majd egyszer mégiscsak ragaszkodik a személyes találkozáshoz.

Szülinapomra megleptem magamat egy citromtortával. Nem hittem, hogy szeretem, de gondoltam, egyszer ezt is kipróbálom. És bejött! Próbáljátok ki ti is, garantáltan megéri.

CITROMTORTA KANDÍROZOTT GYÜMÖLCCSEL

Két tojáshoz, hozzáadunk két kanál cukrot, egy csipet sót,  két kanál puha vajat, egy kanál tejfölt, egy kis kanál rumot, reszelt citromhéjat és nyolc kanál lisztet. Ebből lágy, de nem ragadós masszát kapunk, ha nem ilyen lesz, adjunk még hozzá lisztet. A masszát kivajazott tortaformába simítjuk úgy, hogy a peremére is felnyomkodjuk. A tésztára sütőpapírt és szárazbabot helyezünk nehezéknek, hogy a tészta ne emelkedjen meg. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük.

A krémhez keverjünk össze hat tojást négy kanál cukorral, 5 deka puha vajjal, 1 citrom reszelt héjával és levével, majd gőz felett állandó keverés mellett főzzük sűrű krémmé. Amikor kihűlt, adjunk hozzá három kanál mascarpónét, majd töltsük meg vele a kihűlt linzertésztát.

A díszítéshez vágjunk egy citromot szeletekre, majd vízből és cukorból főzött szirupban főzzük a karikákat puhára. Ha kész, rácson csepegtessük le és szárítsuk meg a citromszeleteket, majd tegyük dízként a tortára.