Egyszerűen seggfejek
Semmi kétségem afelől, hogy átestünk
annak a bizonyos lónak a túloldalára. Csak valahogy evickélés közben a fara alá
kerültünk és most retteghetünk attól, mikor szarnak a fejünkre, vagy még inkább
mikor süppedünk el a trágyában…
Imádkozhatunk az életünkért... |
Tegnap frankón kitiltották az egyik kis
boltból, pedig nem szidtam senkinek a mamáját és még csak nem is loptam.
Egyszerűen csak meg mertem jegyezni, hogy a kifli fele akkora lett, mint
korábban volt, miközben az ára változatlan. Erre a suhogó mackós tulaj úgy
kikelt magából, hogy attól tartottam, mindjárt előkapja a kisbaltát a pult
alól, vagy bezár a raktárba és váltságdíjat követel a férjemtől. Innen üzenem a
neki, hogy ez utóbbival várjon, amíg újra lesz melóm, mert addig nem igen tudunk se váltságdíjat fizetni, se egyéb
perverz hóbortot kielégíteni, mármint anyagilag. Vagy erre mondják, hogy akkor
rába...m? Valószínűleg igen :-)
Egyik alkalommal belekeveredtem egy
műhibaperbe, pedig nem én operáltam és még csak nem is engem fektettek a
műtőasztalra. Azt szívtam meg, hogy túlzottan együtt éreztem a sértettel, aki
ennek örömére tanúként idéztetett meg a taláros testület elé. Én meg hiába
védekeztem, hogy csak egy szerencsétlen újságíró vagyok és semmi közöm az
esethez, a bíró pénzbírsággal fenyegetett, ha nem jelenek meg a törvényszéken.
Aztán amit ott hallottam, megint csak abban erősített meg, hogy nem a suhogós
gatyás kisboltos, meg az orvos van értünk. Sokkal inkább azért vagyunk kiflire éhesek,
meg azért perforál a vakbelünk, hogy nekik jó legyen, luxusprostikat csíphessenek fel,
miközben mi vegetálunk és nyomorúságos életünkkel újabbnál újabb
szolgáltatót szolgálunk ki…persze kussban, mert különben
kitiltanak…Mert hogy a súlyos hibát elkövető doktor azzal védekezett a bíróság
előtt, kevés a fizetése, így senki ne csodálkozzon azon, ha időnként lazít a munkatempón,
kvázi szerinte kicsi fizetésért kicsi munka jár. És ezt a történetet nem én
találtam ki, tényleg így esett meg.
Szóval semmi kétség, tényleg átestünk,
vagy legalábbis ők átestek a lónak arra a bizonyos másik oldalára, mi meg
összetehetjük a két kezünket, ha csak a ló fara alá kerülünk vergődés közben,
nem pedig az alulfizetett és életunt „szolgáltatók” bicskája alá. Ámen!
S, hogy a kicsit keserű szájízt
feledtessem veletek, közre adok egy receptet, amelyből isteni desszert
kerekedik, ha minden utasítást betartatok.
KÁVÉKOCKA DIÓVAL
Első körben elkészítjük az alaptésztát,
amely piskóta kicsit felturbózva. Vagyis öt tojás fehérjéből kemény habot
verünk, majd a sárgáját négy kanál cukorral addig keverjük, amíg habos lesz.
Ezt követően hozzáadunk öt kanál vizet, egy sütőport, 1 kanál őrölt kávét, 1
kanál kakaót, négy kanál lisztet. A jól összedolgozott masszát a felvert
tojáshabbal lazítjuk. A tepsi aljára diót szórunk, erre öntjük a keveréket, amit
200 fokon kb. 30 percig sütünk, majd jól kihűtünk.
Közben fél liter tejet forralni kezdünk,
hozzáadunk két kanál instant kávét, kb. 5-6 kanál lisztet, ízlés szerint cukrot
és állandó kevergetés közben sűrű pudingot főzünk belőle. Amikor ez kihűlt,
hozzákeverünk 10 deka vajat és 250 gramm mascarponét.
A tésztából három lapot vágunk, melyeket
megkenünk a krémmel. Ezt követően egyenlő kockákra vágjuk a süteményünket,
végül a kockákat egyenként bevonjuk a kávékrémmel. Tetejére diót teszünk és
hűtőben hagyjuk, amíg a krém megszilárdul. Kicsit macerás desszert, de isteni
finom, megéri kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése