Ízre fel! - salátaleves buggyantott tojással

Ízre fel!

Zsuzsi azt mondta, nincs keresnivalója olyan helyen, ahol őstulok szalámit árulnak:-) És akkor még nem is tudta, hogy libatepertős csoki is lesz azon a helyen...

Mi azért idén is ott voltunk a Kézműves Magyar Ízek Vásárán, és hát mi tagadás, furcsa volt a kitömött mangalica sertés látványa, a sok finomság kárpótolt szegény elhunyt röfiért. Egyébként pontosan azt kaptam, amire számítottam. Sok-sok igényes termék, remek alapanyagokból, ám az árak bizony egy átlag magyar család számára szinte megfizethetetlenek egy ilyen helyen. Na persze nem arról beszélek, hogy nem tud megvenni valaki egy 400 forintos zsíros kenyeret, vagy egy 200 forintos pogácsát, de ha a gyerek sír és mondjuk még egy 1000 forintos kürtőskalácsot is szeretne, bizony az már nem kevés, tekintve, hogy a belépőjegyet is meg kell vásárolni. 
És ebben az esetben, csak helyben csipegettünk ezt azt, a kosarunkban még semmi nem került. S, ha nem indultunk el minimum 5 ezer forinttal, hát bizony nem is sok mindent tudunk vásárolni. Persze, a minőséget meg kell fizetni, ezzel tisztában vagyunk, de azért mégiscsak csípi az ember szemét, ha azt érzi, valaki ez alatt a három nap alatt akarja megszedni magát. Szerencsére az ilyen standból volt kevesebb. S bár a termékek többsége valóban kiváló minőségű, azért találkoztunk olyan süteménnyel is, amely csodásan nézett ki, de száraz volt és ízetlen. Az erdélyi sajtok ezúttal is elolvadtak az ember szájába és a hálás termelőtől még ajándékot is kaptunk a kiválasztott sajt és tejföl mellé.
Na jó bevallom, a férjem végül az őstulkot is megkóstolta, és bejött neki. Az eladótól azt is megtudtuk, hogy ez az állat nem más, mint a szürkemarha "ükapja", és miközben ezt ecsetelte, megpróbált rábeszélni, kóstoljam meg a szalámit. Azzal érvelt, volt ma nála több vega is, aki egy napra felfüggesztette a húsmentes életét az őstulokért:-)
Egyébként azt sem szabad elhallgatni, hogy erre a vásárra csak nézelődni is érdemes kimenni, csak hát nagy a kísértés és gyenge az ember! Az sem mellékes, hogy a termelők többsége nagyon kedves, segítőkész, kóstolókat adnak a termékeikből és mindenféle jó tanácsot is, ha kérdez az ember. Remélhetőleg ezáltal az én idei eperlekvárom is jobb lesz, mint a tavalyi.
Addig is azonban, amíg ez kiderül, készítsünk el egy finom levest, amihez az alapanyagok többségét a Magyar Ízek Vásárán szereztük be.

SALÁTALEVES BUGGYANTOTT TOJÁSSAL

Elsőre vélhetően bizarrul hangzik ez a dolog, de érdemes kipróbálni, mert isteni finom. A jégsalátát csíkokra szeletelem, közben olajon egész köményt pirítok. Ehhez adok egy kanál lisztet, egy kicsi piros paprikát és miután rántás szerű masszát kaptunk, rádobhatjuk a salátát. Pici vizet öntök rá, sózom, borsozom, majd pár percet fedő alatt párolom. Ezt követően felengedem annyi vízzel, amennyivel szeretném, teszek bele 1 bio leveskockát. Amikor a víz forr, metélt tésztát rakok bele, de csak keveset. Befejezésül egy-két tojást óvatosan beleütök a forró levesbe, amikor megszilárdul, lehet tálalni. Adhatok hozzá reszelt sajtot és pirítóst is.