Gasztroasztrológia? – TÚRÓBA az
egésszel
Jah, hát van olyan, hogy az ember pofára
esik, meg olyan is, hogy beégeti magát, de ha valaki a hülyeségét váltig
bizonygatja, és azért még pénzt is követel, hát az azért durvább, mint
kibetonozott árokban régészeti leletek után kutatni.
|
Gömböm, gömböm, mond meg nékem....:-) |
Gondoltam, egy életem, egy halálom,
kipróbálom a legújabb őrületet. A reklám azt kínálta, tutira megmondják, milyen
csillagjegyű emberek milyen kaját szeretnek, mivel érdemes őket meglepni, ha
biztosra akarunk menni. Ne hülyüljetek már, botcsinálta gasztrobloggerként hát ezt nem hagyhatom ki! Gondoltam, rááldozom azt a néhány ezer forintot és
felkeresem a „gasztroasztrológust”. Bejelentkeztem, nem kellett várni. A férjem
mindig azt mondja, abba az étterembe nem szabad bemenni, ahol üres asztalok
vannak ebédidőben, vagy a parkoló nincs tömve. Hát, belátom, igaza van és a módszerét
adaptálnom kellett volna az asztrológusra is, de én csak szimplán örültem, hogy
elkerülöm a várakozást, hát elmentem hozzá a kecsegtető és azonnal
megszerezhető tudás reményében.
Naná, hogy hallgattam arról, hogy nem
eszem húst, gondoltam, ha annyira tud, az a minimum, hogy ezt is látja a
csillagokból, vagy az aurámból, vagy a szemem fehérjéből…vagy valami ilyesmi. Az
IKEA bútorok között aztán kedélyesen el is csevegtünk a „szakemberrel” az élet
nagy dolgairól, majd sürgetni kezdett, térjünk rá a lényegre, mert hamarosan
jönnek hozzá. Na ezt azért szívesen kifigyeltem volna…
Aztán sorolni kezdte, hogy nekem, mint
vízöntőnek, mik a kedvenceim, még azt is hozzátette, sosem szokott tévedni. Az
ananászos sonkás tekercsnél még csak mosolyogtam, a sült bélszínnél krákogtam,
a kolbászos levesnél aztán kitört belőlem a röhögés. Érdekes módon, olyan
érzésem volt, mint akit leszedálltak, se szívlapáttal nem akartam agyonverni a
csaló asztrológust, se ráborítani nem készültem az asztalt, csak kacagtam, mint
ha ilyen módon akarna leválni rólam az összes seb, amit az elmúlt évtizedek
során ejtettek rajtam a hasonló idióták. Amikor mondtam, hogy én vega
vagyok, azt mondta, biztosan tévedek, vagy azt nem tudom jól, hogy mi a csillagjegyem. Ja, meg azt sem, hogy kik a szüleim, biztosan Maugli nevelt fel és
valami büdös bunkó még a születési időpontomat is elírta…
S, ha már a gasztroasztrológus nem tudta
kitalálni, mi is a kedvencem, hát én most elárulom nektek. Imádom a karamellt,
és a körtét. Össze is hoztam a kettőből egy isteni desszertet, aminek a
receptjét most megosztom veletek.
KARAMELLES, KÖRTÉS TÚRÓTORTA
Először a tortalapot sütjük meg. Ehhez
egy kockamargarint összekeverünk 6 kanál cukorral és annyi liszttel, hogy
vajastészta állagú, jól gyúrható masszát kapjunk. Ezt belenyomkodjuk egy
tortaformába (én szilikonban sütöm, mert abból biztosan kijön) és 200 fokon 20
perc alatt szép aranybarnára sütjük.
Közben keményre felverek fél liter
tejszínt. Negyed kiló túróhoz adok ízlés szerint cukrot, vanília kivonatot, egy
citrom reszelt héját, majd belekeverek kb. 5 kanállal a felvert tejszínből. A
körtéket kis kockákra felvágom (kb. 3-4 darabot) és vajon pici cukorral
megpárolom őket. A kihűlt gyümölcsöt a felvert tejszínbe keverem.
Ezután a tortalapot megkenem
körtelekvárral (én tavaly főztem be, isteni lett) majd a túrókrémmel, végül a
körtés tejszínnel. A tetejére egy tábla karamellás tej csokit (mondjuk Milkát) vajjal
megolvasztok, és szépen rásimítom. Díszíthetem kakaós tejszínhabbal. A tortát
egy napig állni hagyom, hogy az alap megpuhuljon.