2012. február 19., vasárnap

Alejandro, a KOCKAhas


Alejandro, a KOCKAhas – Mert kell a gagyi

A minap azon kaptam magam, hogy Alejandronak szólítom az egyik papagájunkat. Nem vitás, eljött a vég! Már is azt lesem, honnan csendül fel a pokol angyalának harsonája, vagy mikor fog fülön két ördög és rángat bele egy fortyogó üstbe. Mondjuk, ha kockahasuk van, bánja a fene:-)

Szappaoneperák....
Szóval, mostanában, amikor végzek a kora reggeli melómmal, nem kapcsolom ki a tévét, amíg készülődöm, amolyan háttérzajként megy. Egyik nap azt vettem észre, hogy tudom, ki a nyavalya Juan meg Paz és azon izgulok, Barbara odaadja-e Nicolasnak a titokban hozzá írt szerelmeslevelét. Uram atyám, doktort! Hát tényleg megfertőződtem! Tényleg elérték a gagyi szappanopera készítői, hogy a Szerelem rabjai beköltözzenek az agyamba!

Komolyan mondom, fogalmam sem volt eddig, mitől indulok olyan vidáman munkába az utóbbi napokbanJ De komolyan, ez a sorozat, jobb, mint egy divatos pszichiáter. Nekem ne mond, hogy olyan mondatok nem dobják fel az ember napját, mint: …de én mindig Pazra vártam, olyan, mint, ha mindig a lépcső alján maradtam volna.” Érteni ugyan nem értem, de Istenemre mondom, ennél szebb szerelmi vallomást az életemben nem hallottamJ Hát, ezek szerint mégis csak kell a gagyi az életünkbe, mert akárhogyan tiltakozunk is ellene, ez is csak olyan, mint egy finom étel, ami a különböző fűszerek nélkül, csak silány gyomortöltelék.

Titkolod, de Te is nézed :-)
Kismaci, piros szívecskével, műanyagrózsa parfümillattal, pásztorfiú porcelán szobor, linóleum asztalterítő és függönyre csatolható pillangók. Vitathatatlan, kell a gagyi…Vagy, kinek nincs otthon legalább egy csészéje, SZERETLEK felirattal? Most, bebuktál, mert látod, te is szereted a gagyit. Csak a munkahelyeden tagadod le, hogy nézed a Szex és New yorkot és annak drukkolsz, hogy Carrie és Big végre csináljanak már gyereket és egymás kezét fogva haljanak meg, a lemenő nap fényénél mondjuk Honoluluban. Ja, és mindezt nézze végig Big korábbi fiatal szeretője, potyogjanak a könnyei és halkan suttogja el: a szeretett férfit átengedi annak a nőnek, akihez világ életében tartozott. Hát, ilyesmi...

És aki még nem kattant rá a szappanoperákra, az sutyiban ValóVilágot vagy Barátok köztöt néz és még magának sem meri bevallani, időnként nagyon is élvezi, hogy simára mossák az agyát.
S, ha már Alejandro kockahasát említettem, mutatok most nektek egy hasonlóan izgató kockát, ami nem mexikói, de déli, vagyis déligyümölcsös, nevezetesen narancsos.



CSOKIKRÉMES NARANCSKOCKA

Egy hűvös téli estén agyaltam ki ezt a receptet. Csakis annak apropóján jutott eszembe, hogy a szekrény tetején ott állt néhány üveg narancslekvár, amit még a nyáron tettem el és nem igen tudtam használni. Akkor jött a narancskocka ötlete, amit aztán megspékeltem egy kis csokikrémmel. Egyáltalán nem nehéz, nekem elhihetitek.

Először a mixerbe rakjunk be négy tojás sárgáját, négy kanál cukrot, négy kanál vizet, két kanál olajat, 1 meghámozott és cikkekre szedett narancsot, 1 sütőport, 2 és fél deka darált mandulát, valamint 5 evőkanál lisztet. A keverékhez óvatosan adjuk hozzá a négy tojás felvert habját, végül a masszába keverjünk két meghámozott és kis darabokra vágott narancsot. Sütőpapírral kibélelt tepsibe közepes hőfokon 15 percig süssük, vagy addig, amíg a tűre már nem ragad a tészta. Közben egy doboz mascarponéhoz adjunk ízlés szerint porcukrot és kakaót. Ezt követően 2,5 deci habtejszínt verjünk kemény habbá és óvatosan keverjük össze a csokis mascarponéval. Miután a tészta kihűlt, kenjük meg egy réteg narancslekvárral, majd kenjük rá a csokikrémet. A tetejét narancsszeletekkel díszítjük, valahogy így.

2 megjegyzés: