ÁLMOMban már láttalak

ÁLMOMban már láttalak

Míg mások arról álmodoztak, hogy hercegnők, esetleg gazdag özvegyek lesznek ha felnőnek, én telefonfülke szerettem volna lenni. Na, nem ütött-kopott, tele graffitival, hanem amolyan örkényi, amelyik végigballag a körúton, majd leparkol a virágos réten, kicsit megdőlve a puha talajon. Mielőtt megkérdeznéd, igen, látott már pszichológusJ

http://good-wallpapers.com/misc/18102

Álmomban már végignéztem, ahogyan magányos telefonfülkeként ott állok a pipacsok között. Nem vágytam, sem egy pasi fülkére, sem arra, hogy a Magyar Posta egyik képviselője odajöjjön és ország világ előtt kitüntessen, de még csak arra sem, hogy a felettesem, a sokkal nagyobb, okosabb telefonfülke megveregesse a vállamat. Csakis telefonfülke szerettem volna lenni, ugyan azzal a négy sorral a telefonkagylómban, ahogyan annak idején, a mester megírta. Hogy egyre hülyébb gondolataim vannak? Meglehet, egyesek szerint, ez korral jár, akárcsak a hüvelyi depresszió, meg azt követő klimax. Meg a furábbnál furább álmok, amelyek most azért jutottak eszembe, mert egyik ismerősöm csokorba gyűjti őket, hogy aztán kielemezhesse. Hát az enyémekkel lesz bőven dolga, szerintem szegény a végére azt is megbánja majd, hogy nem inkább azt próbálta megfejteni, hogyan lehet kisegereket parányi villák használatára megtanítani, mert talán az is egyszerűbb lenne.

http://www.theredpoppyendeavor.org/About_Us.html

Néha fura, máskor meg félelmetes álmok gyötörnek. Én nem álmodom csodás repülésekről, meg arról, hogy felülről látom a várost, talán azért nem, mert ez túlságosan is normális dolog lenne. De álmodom koporsóban felülő halottakról, sőt egyszer már a szemhéjamat belülről szemlélve azt is vizionáltam, hogy halott sztárok lepték el a szobámat és mind azt akarták, hogy az ő mennyországi sztorijuk kerüljön címlapra, ne pedig a szomszéd urnalakóé. Semmi baj, ez csak munkahelyi ártalom, mint ahogyan az a gondolat is, amely egy-egy agybomlasztó beszélgetés után felsejlik bennem, miszerint szegény anyám hiába áldozott annyi pénzt a taníttatásomra.

És nem kamu, tényleg gyakran álmodom a vadvirágos réttel, amely az egyedüli hely, ahol képes vagyok teljesen megnyugodni. Egyik alkalommal felpakoltuk a cuccunkat és nekivágtunk, hogy megkeressük a pipacsos rétet, amelyet álmomban láttam. Ez csak azért tűnt egy barnamedve barátságos ölelésénél is vadabb ötletnek, mert január volt. De az én férjem, annyira jó ember, hogy amikor elmondtam neki, most pedig útnak indulok, nem kényszerzubbonyt hozott, hanem a slusszkulcsot és nekivágtunk pipacsot keresni. És ha hiszitek, ha nem, végül megtaláltuk a helyet, amit megálmodtam. Igaz, több mint 800 kilométert autóztunk egyetlen fotóért, amint kizárólag csak pipacsok vannak, de hát ilyenek vagyunk…mi egy kis őrültségért, bizony képesek vagyunk a szomszédba is elmenni, még ha az nem is a következő utcában, hanem a szomszéd országban van isJ

Ha már álmokról meséltem, akkor most jöjjön az a sütemény, amit valóban álmaim desszertjének neveztem el, annyira selymes, lágy és finom. Akár egy kis szelet mennyország.

ÁLMAIM SAJTTORTÁJA

Mint ahogyan azt már tőlem megszokhattátok, a mai desszert is gyors lesz és igen egyszerű. Először a tortalapot készítjük el, két tojásból, két kanál vízből, két kanál cukorból, egy sütőporból és öt evőkanál lisztből. A keveréket 200 fokon 10 percig kerek tortaformában sütjük, majd rácson kihűtjük. Közben 2 deci habtejszínből kemény habot verünk két kanál porcukorral. Fél kiló sajtkrémhez hozzáreszeljük egy citrom héját, ízlés szerint porcukrozzuk, majd jól kikeverjük. A sajtkrémhez lazán hozzádolgozzuk a tejszínt, majd ezt a masszát a tortalap tetejére halmozzuk és egyenletesen elsimítjuk. A tetejére bármit tehetünk, az én személyes kedvencem az aszalt szilva, ami remekül megy hozzá. A szilvákat hosszában kettévágom, és ezzel teljesen befedem a sajttortát, valahogy így.