2012. február 25., szombat

Nekem ez KÍNA!


Nekem ez KÍNAI

Van egy listám, melyen azoknak a neve szerepel, akiket gátlás nélkül kiosztok majd, miután megnyerem a lottóötöst. Ezt egyébként némi alkohol hatása alatt is simán megtettem már egyszer…ugye sejtitek, mi lett a következménye.
http://www.rapidcashsystem.net/Blog/money-online/
A lista nem túl hosszú, de tele van nagykutyákkal, akik egyébként kutyául bánnak velem. Aláznak, megszólnak, beszólnak, belém rúgnak, és mindezt még élvezik is. Olyan is van köztük, akinek az agya helyett vélhetően csak aranyrúd van a koponyájában.
Gazdagnak lenni jó…lehet. Azt, hogy a pénz nem boldogít, biztosan valami sejk  kezdte el terjeszteni kőkeményen belőtt állapotban. Tudom, hogy ezért sokan megköveznek majd. Persze vizionálhatjuk, hogy milyen boldogító állapot egy jurtában ülve a mellünkön lógó gyermekünknek dudorászni, miközben vajat köpülünk, de hát ez csak egy idealizált performansz. Ám ha valaki már kipróbálta és hosszú távon bejött neki, ne tétovázzon, írjon most, hogy tanulhassak tőle!

Egyszer már én is viselkedtem úgy, mint a gazdagok, kivéve persze az ominózus történést követően, amikor is az Andrássy úton állva lábon hordtam ki legalább tíz mini szívinfarktust. Új voltam még a fővárosban, halványlila gőzöm sem volt arról, mit jelent az Andrássy úton vásárolni. A felíratok tök kínaiul hangzottak számomra, a kirakatokban meg csak a szépen kiállított cuccok voltak, árlisták nem. Gondoltam, meglepem magam valami aprósággal, de mivel elég csehül álltam, így csak egy harisnyaboltba mentem be. Szeretem a mintás harisnyákat, ez az egyik gyengém. Gondoltam, pár ezernél még a fővárosban sem kerül többe egy ilyen darab, így bátran elkértem a polcról egy tetszetős példányt és már vittem is a kasszához. Még az sem volt gyanús, hogy rajtam kívül senki nem tartózkodott az üzletben és még a padlólap is márványból volt. Odaadtam a bankkártyámat, és amikor a nő lehúzta már mondta is az árat: 25 ezer forint. Istenemre mondom, azt hittem kandi kamerás felvételbe keveredtem, de mint később kiderült, csak egy Armani boltba. Azóta van egy 25 ezres Giorgio Armani harisnyám, amit ki sem merek bontani a csomagolásból, nehogy belepje a por. A történet tíz éves, de az érzés, amint a levegőt kapkodom szaporán a bolt előtt, egy életre elkísérJ
Nem tudok én úgy viselkedni, mint a gazdagok. Nem jártam magánóvodába, nem volt otthon ezüstétkészlet, sem kutyabőr a falon. Sosem jártam kőgazdag és kőbunkó fazonokkal, igaz azok, nem is az én fajtámra, hanem a modellcsajokra buknak. Ám egyszer egy fél napra Greta Garbó szerű istennőnek érezhettem magam, amikor is egy pasi fehér cabrioval vitt randizni. Lebegett a hajam a szélben, éreztem, már csak egy hosszú cigaretta hiányzik a kezembe, és megkapom a hollywoodi főszerepet. Csacsogtam, és amikor megálltunk a város legpuccosabb étterménél, éreztem, most végre úgy fogok bevonulni az ajtón, ahogy már évek óta megérdemeltem volna. És úgy is lett…bevonultam, a fehér nadrágom fenekén egy hatalmas folttal, mert gatyarohasztó nyár lévén jól beizzadtam a bőrülésbeJ
S bár a meggazdagodás képlete egyelőre valóban kínai nekem, most mégis ajánlok valami finomságot, ami szintén kínai, de sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint hatalmas vagyonra szert tenni.

KÍNAI BARNATÉSZTA

Általában spagettit használok ehhez az ételhez, de más is jó. Szóval megfőzzük a tésztát, közben előkészítjük a zöldségeket. Répát, fehérrépát, zellert, karalábét, káposztát és lilahagymát csíkokra vágunk. Vajon megpirítjuk a hagymát, majd hozzá adjuk a zöldségeket. Egy kávéskanál cukorral, csipet sóval, kicsi fokhagymával ízesítjük. Ezt követően a zöldségeket meglocsoljuk sötét szójaszósszal és édes chili szósszal. Pici vizet adunk hozzá és félpuhára pároljuk a ragut. Amikor kész, hozzátesszük a kifőtt tésztát és az egészet összepirítjuk. Tehetünk hozzá tofu kockákat is, amelyeket előre sózunk, pici köménnyel megszórunk és kis vajon megsütünk. Így keverjük a tésztához. Egyszerű, finom étel.

2 megjegyzés: