Így fogytok ti!

TÖLTÖTT galambok, avagy így fogytok ti!

A nővérem, már kilenc éves volt, amikor én és az ikertesóm megfogantunk valami furcsa balszerencse folytán, vagy nevezzük inkább szexuális balesetnek. Mindemellett hálásak lehetünk szüleinknek, hogy még ennek ellenére sem mondtak le rólunk és nem végeztük genetikai hulladékként egy nőgyógyászati műtő szemeteskosarában.

Kis ikrek...

Végül megszülettünk, felsírtunk, aztán szoptunk és aludtunk, mint minden jól nevelt csecsemő. Csak abban különböztünk az átlagtól, hogy „össztömegre” még ketten sem ütöttük meg egy jól fejlett baba súlyát. S bár aztán szépen nőttünk, mint az égig érő paszuly, de sosem lett belőlünk olyasfajta kövér kisgyerek, akiknek a dauerolt hajú, rúzsos fogú öregasszonyok megcsippentik az arcát. Míg más anyukák folyton dugdosták a gyerekeik elől a nassolnivalót, minket meg arra próbáltak rávenni, hogy együnk. Hiába telt, múlt az idő és hiába ettünk egyre többet, nem híztunk. Sovány kisgyerekből vézna kamaszok lettünk, ráadásul mindig egyformán voltunk soványak. Végül is, ezzel csak oda akarok kilyukadni, hogy míg más csajok folyton koplaltak, mi a diéta szót csak szóbeszédből ismertük.

...nagy ikrek

Van egy barátnőm, aki egész életében dagadt volt, de nem az a fajta töltött galamb, hanem egy zsírhegy. Örökbecsű mondása tinédzserkorom óta a fülembe cseng, „a szerelem múlandó, a háj állandó”. És milyen igaza van, hiszen az utóbbi négy évtized alatt mindketten számos hímnemű egyeden túl vagyunk már, de ő szegény a zsírpárnáitól csak hébe-hóba tudott megszabadulni, akkor is csak olyan rövid időre, mint egy rosszemlékű villámlátogatás. Ráadásul hiába volt ránézésre 30 kilóval kevesebb, mint az előző hónapban, mindig a duci lány agyával gondolkodott. Felébredt és nem azt kérdezte, milyen nap van ma, hanem, hogy mi lesz az ebéd? Miután leszokott a cukorról, a kávéjával együtt annyi édesítőszert vitt be a szervezetébe, hogy az a gyomrában hótziher, egy bazi nagy tartósítószer heggyé állt már össze. Ráadásul az állandó fogyi bogyózástól folyton hasmenése lett, ami miatt sosem tudtunk egy hosszabb sétát tenni a városban. Amikor erre panaszkodott, mindig azzal bíztattam, gondolkodjon pozitívan, vagyis, bár a moziműsorról lemaradt, de olyan gyorsan futott hazáig attól való félelmében, hogy összecsinálja magát, hogy azzal legalább 200 kalóriát elégetett.

Sajnálom azokat, akikkel valamilyen rosszindulatú tréfát űznek odafentről és egy életen át kopog a szeműk, mert tilos ránézniük bármiféle szénhidrátra. S bár nem vagyok dietetikus, én mégis inkább azt javasolnám nekik, időnként engedjenek meg maguknak egy kis bűnös élvezetet, és ha emellett még arra is képesek, hogy ne csak a hangjukat emeljék fel, hanem a feneküket is, biztosan nem lesznek egy életen át töltött galambok.

Én viszont, ha nem bánjátok, ma sem fogyókúrás étellel készültem, inkább kétféle TÖLTÖTT paprikával. Az egyik inkább hagyományosabb, a másikat meg az igazi gurmanoknak ajánlom.

TÖLTÖTT PAPRIKA

Az egyik variáció a hagyományos hússal töltött, paradicsomszószos paprika vega változata. Szóval a paprikákat megmossuk és kiszedjük a magját. A tölteléket én szejtánnal, vagyis búzahússal készítem, amit először ledarálok. Hozzákeverem a rizst, egy tojást, pirospaprikát, sót, borsot, petrezselymet és reszelt füstölt sajtot. A tölteléket a paprikákba teszem, de nem szabad nagyon teletölteni, mert főzés közben a rizsszemek megnőnek. Közben egy nagyobb edényben kis rántást készítek, ráöntöm a paradicsomlét, kicsit cukrozom, majd beleteszem a paprikákat. Fedő alatt, alacsony hőfokon egy órát főzöm.

A másik fajta töltött paprikához szintén kiszedjük a magokat. A töltelékbe kéksajt és sós vízben főtt rizs kerül, amit jól összenyomkodunk. A sajtos keveréket a paprikába töltjük, majd azt grillen, vagy pici vajon serpenyőben megsütjük. Ha már kicsit barna a paprika, elkészült az étel. A paprikákat végül kihűtjük és karikára felszeletelve tálaljuk. Kiváló előétel.