ZÖLD utat kaptunk!

                                                                     

ZÖLD utat kaptunk!

Ahhoz, hogy elhúzzunk a francba, vagy még inkább ahhoz, hogy befogjuk a szánkat, még akkor is, ha éppen valami baromira nem tetszik. Bevallom, én csak azért nem szedem a sátorfámat és hagyom itt ezt az egészet (mindenki értse az egészet, ahogy akarjaJ), mert nincs annyi pénzem és akkora lakóbuszom, hogy felpakolhassam a szeretteimet, hogy aztán belevághassunk a nagy túlélőtúrábaJ

Ősszel Erdélyben jártam, ahol belefutottunk egy vándorcigány csoportba. Legeltették a lovakat, a csecsemők a fedett szekéren, anyuk mellén aludtak. A férfiak meg ittak, vagy pipáztak. Na, ott aztán hisztizhettem volna, hogy valaki sürgősen adjon egy Xanaxot, előbb fordulok fel, mint, hogy nyugtatót találok valakinek a zsebébe.

Az ember egyre inkább azt érzi, hogy sehol, semmilyen körülmények között nem mondhatja el a véleményét, mert annak biztosan következménye lesz. Persze, nem az, hogy az égre „KÖSZI, BÁTOR VOLTÁL, EZÉRT HOLNAP ELŐLÉPTETÜNK” feliratot rajzolnak, sokkal inkább azt, hogy kitörik a nyakadat. Azt hallottátok, hogy már a facebookot is figyelik? Na, nem azok, akikről eddig is köztudott volt, hogy nem éppen társkeresési céllal böngészik adatainkat, hanem állítólag a munkaadók. Basszus! Akkor most mit tehet az ember? Tényleg ilyen szigorúan meg kellene gondolni, hogy szabadidős fotóim közül mit töltök fel a facebookra? Hát igen, ezek szerint nagyon is meg. PEDIG EZ CSAK EGY JÁTÉK, SZÓRAKOZÁS! Csak azt nem értem, miért nem lehet megbízni, értelmes, netán diplomás, értelmiségi munkát végző, vagy éppen nem azt művelő, de akkor sem sík hülye emberekben? Miért kell nyomozni utánuk?

Senki nem annyira idióta, hogy szabadidejében pocskondiázza a cégét, vagy úgy viselkedjen, hogy azzal beégesse magát. Na jó, van az az alkoholmennyiség, de a hányós képeket meg nem biggyeszti ki az ember a világhálóra. És hát az vesse ránk az első követ, akivel hasonló még sosem fordult előJ Mi például Zsuzsi barátnőmmel Boti születése előtt mindig jókat buliztunk és az ezt tanúsító fotók szinte mindig felkerültek a közösségi hálóra. Egyiket sem szégyellem, nincs is miért.

Na és mihez kaptunk még ZÖLD utat? Hát persze ahhoz, hogy ma is valami finomat főzzünk! Legyen ez, mondjuk sajtkrémes spenóttorta. Jó-jó, tudom, hogy a neve alapján sokak fanyalognak, de higgyétek el, hogy a ZÖLD tortám olyan finom, hogy biztosan kértek még belelő legalább egy újabb szeletet.

                                      

       SPENÓTTORTA

Ígérem, ez is egy nagyon egyszerű recept. Azt nem mondom, hogy gyors, ezért aztán a két film közötti reklámszünetbe ne kezdj hozzá, de hétvégén jó móka elkészíteni ezt a sós finomságot. Ha feltételezném, hogy mindenki tud palacsintát készíteni, csak azt mondanám, na, abba a tésztába kell belekeverni a spenótot, de inkább óvatos vagyok és részletezem a dolgotJ  Szóval, tegyünk egy keverőtálba 3 tojást, 1,5 deci szódavizet, 1,5 deci tejet, a felolvasztott spenótmasszát. Ízlés szerint só, bors, fokhagyma és 1 kanál olaj is kerül a tálba. Ezt robotgéppel jól összedolgozzuk, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy az álaga palacsinta-szerű legyen. Ezt követően már gyerekjáték az egész. Kisütjük a spenótos palacsintákat, amelyeket egymásra rakunk. A lapok közé reszelt sajtot teszünk. Úgy a legfinomabb, ha egy-egy sor füstölt sajtot rejt. Ezt a műveletet melegen végezzük, hogy a sajt megolvadjon. Ha ez elkészült, sajtmártást készítünk, amit a torta mellé tálalunk. A mártáshoz kb. 3 deka vajat olvasztunk, hozzá adunk 2 evőkanál lisztet és rántást készítünk. Erre ráöntünk kb. 3 deci tejet, sóval, borssal ízesítjük. Amikor sűrűsödni kezd, belekeverünk reszelt sajtot, ízlés szerint, de minimum 10 dekát. A mártásból mindenki annyit tesz a saját tortaszeletére, amennyit szeret. Különleges, finom étel.