FINOMAN SZÓLVA

FINOMAN szólva

„B**d ki, te k**va jó nő vagy! Megyünk d**ni?” Kedves szavak ezek egy finom úr szájából és bár azt hinnéd, erre a csaj jól elhajtotta a csávót, de a válasza így hangzott: „jah, köszi”. És ezt nem én találtam ki…sajnos.

Inkább fogjuk be a szánk!

Ócska, rossz, silány, buta, vagy nevetséges. 1990-ben még ezeket a jelzőket használtuk, ha nagyon meg akartunk sérteni valakit. Ha az illetőre azt mondták, ostoba, az már rohant a bíróságra és személyiségi jogainak megsértése miatt pert indított. Ma az ostoba szó, már szinte simogatja a dobhártyánkat, úgy simul a kedvesnek elkönyvelt szavak közzé, mint nyuszi a fészekbe. A "b**meg", a "szar", a "k**va", a "bunkó" meg röpködnek a levegőben, ezek a kifejezések kötőszóként folynak még a legkisebbek szájából is. Persze nem csoda, ha ez árad a médiából.

Ott vannak például a gagyik gagyijai, az agymosás csimborasszói a valóságshowk, amelyekben a szereplők úgy káromkodnak, akár egy kocsis. A csatornák meg nem, hogy inkább előírnák a játékosoknak, hogy nem beszélhetnek csúnyán, hanem inkább odatesznek egy 16-os vagy 18-as karikát a képernyő aljára, hogy ne kelljen sípolniuk és ne fizessék ki a gatyájukat a felügyeleti szerveknek. Ezzel persze jogilag levédik magukat, de hol van a jó ízlés, meg a példamutatás. Ja, hogy már megint naiv vagyok? Ha virítod a lóvét, akár még a csillagokat is lekáromkodhatod az égről.

Talán emlékeztek még a Vejedrte ütök című filmre, ahol a kisgyerek első szava a „fuck you” volt. Csak mosolyogtunk rajta, milyen élénk fantáziája van ezeknek a hollywoodi producereknek, mert abban az időben kis magyar honukban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egy bébi valóban ilyesmit hall a szüleitől. Aztán lássatok csodát, egyik ismerősöm a minap azt mesélte, hogy a szomszéd két éves kisfia úgy elküldte őt a „picsába”, hogy csak nézett. Hát, itt tartunk….

Nem finomkodunk, nem kedveskedünk, még csak nem is köntörfalazunk, mert ma az a vagány, meg a korrekt, aki a másik arcába meri vágni, mennyire „g**i unalmas” és „egy rakás szar”, amit csinál.

Én azért megpróbálok finomkodni, ezért felújítottam egy régi klasszikust, amit gyerekkoromba ki nem állhattam, de felnőttként rájöttem, hogy tényleg fincsi és ha nem a rántásról szól a történet, még egészséges is! Mellé pedig adok valami olyasmit, ami  unokahúgomnak, Katának a kedvence.

FINOMFŐZELÉK ZÖLDSÉGFASÍRTTAL

A finomfőzelék nem az ellenséged, plána, ha jól van elkészítve, márpedeg, Te jól fogod megcsinálni:-) Készíts elő sárgarépát, fehérrépát, kukoricát, zöldborsót, krumplit. Borsóból és kukoricából a fagyasztott vagy konzerv is jó. A zöldségeket meghámozzuk és lehetőleg egyforma kis kockákra vágjuk. Aztán kis vajon vagy olajon kissé megpirítjuk a zöldségeket, nagyon pici vízzel felöntjük és puhára pároljuk. A konzerv zöldségét csak akkor rakjuk hozzá, ha már a friss zöldségek megpuhultak. Ha ez kész, liszttel megszórjuk a zöldségeket, jól összekeverjök, majd annyi tejet öntünk rá, hogy háromnegyedéig lepje el. Nem kell félni, nem marad csomós a liszt, ha folyamatosan kevered. :-) Aztán csipetnyi sóval, kevés cukorral és borssal ízesítjük. Addig keverjük, míg besűrűsödik. Tényleg isteni. A zöldségfasírthoz én géppel szoktam összeaprítani a zellert, sárgarépát, fehérrépát és karalábét egyenlő arányban. Adok hozzá vöröshagymát, 1 tojást, reszelt sajtot, kevés zsemlemorzsát, vagy száraz zsemlét, pirospaprikát, sót, borsot, petrezselymet. Jól összegyúrom, majd a gömböket formálok és kisütöm. A legjobb, ha tepsibe teszed és sütőben sütöd, úgy nem lesz olajos.