Kórházi kosz(t) - (k)RÉMES

Kórházi kosz(t) – (k)RÉMES

Tegnap nagy késztetést éreztem arra, hogy ledózeroljam az egyik budapesti kórházat, úgy ahogy van. Csakis azért nem írom le, hogy melyikről beszélek, mert nem szeretnék később pereskedni, de annyit azért elárulok, nem egy külvárosi egészségügyi intézményről van szó.

Na ez, nem az a hely...:-)
http://www.bathroomvariety.net/hospital-bed/

Évtizedeket sikerült visszautaznom az időben egyetlen szempillantás alatt mindenféle időkapszula vagy időgép nélkül. De nem csak időbeli, hanem térbeli elcsúszást is érzékeltem és már-már azt vártam, mikor szólnak hozzám, mondjuk valamelyik balkáni nyelven. Utoljára a nyolcvanas években láttam ilyen rettenetes állapotokat kórházban. Mondtam is a többieknek, ha netán valaha eszméletlen leszek és ebbe a kórházba akarna a mentő hozni, inkább láncoljanak otthon az ágyhoz és hagyjanak csendben és TISZTASÁGBAN meghalni.

Mert az, hogy nincs pénz kórházfelújításra, nagy ímmel-ámmal még meg is értem, de hogy takarítani miért nem lehet, az számomra totál rejtély. Komolyan mondom, ha engem, mint hozzátartozót arra kérnének, vigyek magammal felmosórongyot, meg némi tisztítószert és egyszer-egyszer takarítsak ki a szoba környékén, ahol a hozzátartozóm fekszik, hát szó nélkül megtenném és szerintem mások is.

http://www.goodhousekeeping.com/home/cleaning-organizing/how-to-clean

Kavargott a gyomrom a folyosók, a közösen használt helyiségek láttán, büdös volt és retkes minden. Attól féltem, hogy fertőzést kapok, ha a kilincshez érek. Aztán abból is ízelítőt kaptam, milyen a kórházi koszt. Röviden összefoglalva, kevés és rossz. Számíthatunk rá, ha nem az alapbetegségünktől, akkor majd a kajától, vagy éppen annak hiányától felfordulunk.

És ha hiszitek, ha nem a kajához se tányért, se evőeszközt nem kapnak a betegek. Azt hittem, hogy csak szívatnak, amikor ezt elmesélték, de aztán rájöttem, tényleg a papírtálcáról kell felnyalogatni az ebédet, ha valakinek mondjuk nincsenek hozzátartozói és nem tudják bevinni neki a szükséges felszerelést.

Zsuzsi barátnőm egy hónapja szült a Margit kórházban, ahol azért sokkal emberibb körülmények voltak, de kanalat például ott sem adtak a kismamáknak. Csoda, hogy egyáltalán ágyat, meg saját orvost nem kell az embernek magával vinni miközben éppen az életben maradásért küzd. Szerintem előbb-utóbb ide is eljutunk, meg oda is, hogy bocsánatot kell kérnünk, ha betegek leszünk. Ezt a mostani helyzetet szerintem pár év múlva nagyon megszívjuk majd. Az okos, képzett, jó orvosok külföldre menekülnek a nyomor elől, vagy átmennek a kórházi folyosó túloldalára és beállnak takarítónőnek, mert azzal jobban keresnek. Operálni meg majd azok fognak, akik „másra nem jók” vagy éppen lusták megfogni a seprűt. Vagy azok, akik elhivatottak és fotoszintézissel is képesek táplálkozni:-) Én mellettük vagyok, ha ők meg mellettem! :-)

Mivel nem szeretnélek rémes kórházi koszttal gyilkolni titeket, ezért inkább valami KRÉMESET ajánlok, abból is egy sós és egy édes változatot.

AVOKÁDÓKRÉM ÉS VANÍLIAKRÉMES KOCKA

Az avokádót sokan egyáltalán nem ismerik, pedig ma már minden nagyobb üzletben, sőt piacon is kapható, ráadásul már nem is annyira drága. Egy jó nagy adag krémhez elég három érett példány, egy paradicsom, egy paprika, némi chili, 3 gerezd fokhagyma, egy lilahagyma, negyed citrom leve, 1 evőkanál majonéz, só és bors. A zöldségeket meghámozzuk, (a paradicsomot nem kell) felkockázzuk, és a mixerbe tesszük. Hozzáadjuk a majonézt, a citrom levét és a fűszereket, majd pépesítjük az egészet. Pirítóssal, de friss kenyérrel is jó. Én legutóbb ciabattával ettem és azzal is isteni volt.

A vaníliakrémes süti szintén nagyon egyszerű. A laphoz két tojást mixeljünk össze négy kanál cukorral, és amikor már habos, tegyünk bele egy sütőport, hat kanál réteslisztet és 200 fokon süssük 10-15 percet. Ha a tűre már nem ragad rá a tészta, rácson kihűthetjük. Közben négy tojás sárgájához adjunk két vaníliacukrot, két kanál porcukrot és jól keverjük össze kézi mixerrel. Aztán tegyünk bele négy csapott evőkanál lisztet, 3 deci tejet és kis lángon, állandó keverés közben főzzünk belőle sűrű krémet. Amikor kicsit kihűlt, keverjünk hozzá 1,5 evőkanál vajat. Közben két tojás fehérjét verjük kemény habbá két kanál porcukorral és két teáskanál liszttel. Amikor a vaníliakrém teljesen kihűlt, óvatosan keverjük össze a tojáshabbal. Ezt tegyük a hideg tésztalapra. A tetejét én aszalt gyümölcsökkel díszítettem. Ebből a krémből és a tésztából pohárkrémet is csinálhatunk. Rétegenként rakjuk a pohárba, tetejét kakaóval szórjuk meg.