Befogják a poFÁNK

Befogják a poFÁNK

Kíváncsi lennék, mi járt a fejében, amikor reggel a szekrényből elővette a kőkoptatott farmergatyáját a hozzáillő farmeringgel, majd a már nyolcvanas években is cikinek számító fekete tussal kihúzta a szemét. Gondolom, túl laposnak találta a hajvasalóval elégetett fekete haját, ezért nekiesett a tupírfésűvel majd összefogta és lófarokba kötötte. Belenézhetett a tükörbe, talán még mosolygott is kicsit és miközben a papírszalvétába csomagolt szalámis szemlét a táskájába tette, arra gondolhatott: csinos vagyok, jöhet a meló.

Nem tudom, hogy hívják, nem tudom milyen anya szülte és még csak azt sem, hogy ma este mi a frásznak keveredett a Nagymező utcába, de tény az, hogy az erősen megkopott fényű taxis lady beállt Pesti broadway egyetlen szabad parkolóhelyére és onnan szemlátomást az istenért sem akart mozdulni. Megjegyzem, az ember agyát nem cseszné fel ez a dolog, ha mindez egy olyan utcában esne meg, ahol bárhol meg lehet állni, de hát a Nagymező utca éppen nem ez a hely. Pláne nem este, amikor a színházba látogató közönség egymás mellett olyan szorosan állítja le autóit, hogy azok közé tényleg még csak egy gombostűt sem lehetne leejteni. Ilyenkor mit tehet a bennszülött, vagy órákat ácsorog vészvillogóval, miközben a trolisofőrök anyázva kerülgetik, vagy bizony keres magának egy üres parkolóhelyet, amely általában nincs közelebb a lakásához, mint Makó Jeruzsálemhez. És mindeközben a hiénák traxidrosztnak használják az időnként felszabaduló parkolóhelyeket, amelyekre többnyire egyszer 5-6 lakó is várakozik.

Ha az ember szőke, nincs ötven kiló és még kötött bojtos sapkát visel ráadásnak, bizonyára nem veszik komolyan, pláne nem az elhízott, megkopott fényű, kielégületlennek tűnő, ciki szemhéjtussal kipingált taxisok. És bár Isten lássa lelkemet, eleinte tényleg szépen kértem, álljon el a szabad helyről és azt ne drosztnak használja, de amikor azt hallottam, fogjam be a pofám, hát az én agyam is elborult. Hiába érveltem azzal, hogy a színházból látogatókra két méterrel odébb is le tud csapni és még csak a rendőrök sem büntetik meg, fölényesen mosolygott, miközben azt mondta, ő is itt lakik. Naná, biztosan helyrajzi száma is van az ócska taxijának, ami úgy hangzik, Nagymező utca 4, a zebra mellett jobbra, a kis közérttel szemben. És bár nem szokásom, de végül arra kértem a bigét, legalább arra legyen tekintettel, hogy az autóban egy mozgássérült is ül, akinek nyílván nehezebb a Klauzál térről a lefagyott havon a Nagymező utcáig csúszkálni, mint neki, akinek láthatóan mind a két lába meg van. Mondom, a ciki némber vélhetően egy kioperált agyú és egy szív nélkül teremtett űrlény közös gyermeke lehet, mert még csak ezek az érvek sem hatották meg, sőt ezután kiszállt az autójából, kényelmesen rágyújtott és a pofámba röhögött. És kérdem én, mit tehet ilyenkor az ember? Hozzon fel újabb és újabb érveket egy agyatlan taxisnak, aki vélhetően a mozgássérült szó jelentésével sincs tisztában, vagy inkább dühöngjön kicsit és menjen el tényleg Makóig parkolni? Ez utóbbi tűnt jó választásnak, na meg az, hogy hazaérve még dagasztottam egy kis fánkot, ha már poFÁNKat úgy is befogták.

A lágy, meleg, selymes tapintású tésztát gyúrva minden haragom elszállt. Mondhatom, ez a legjobb indulatkezelési terápia, ha már az ember nem teheti meg, hogy úgy jó alaposan összetörje a fekete lady taxiját. mondjuk egy jókora kalapáccsal. J

FÁNK

A fánk készítésétől sokan félnek, pedig ha van egy egyszerű kenyérsütő gépünk, ez is gyerekjáték. Íme, az alaprecept: az élesztőt 3 deci cukros, langyos tejben megfuttatom. A gépbe teszem az 5 deka olvasztott vajat, 1 teáskanál rumot, vagy aromát, 2 tojás sárgáját, 2 evőkanál porcukrot, a csipet sót, az élesztős tejet végül a fél kiló lisztet. Az 1 óra 20 perces programon dagasztom, kelesztem. Majd a tésztát kb. kétujjnyi vastagra nyújtom és köröket szaggatok belőle, mondjuk pogácsaszaggatóval. Ezután még minimum fél órát kelni hagyom, és forró olajban kisütöm a fánkokat. Porcukorral és lekvárral tálalom. Én saját házi szilvalekvárral, amit idén csináltam először, de aki eddig megkóstolta, mindig elkunyerált belőle még egy üveggelJ