Amikor jól megszívat a boldogság KÉK madara

Amikor jól megszívat a boldogság KÉK madara

„Nyugi! A lábgomba még nem a világ vége” –olvastam minap egy cikkben. Persze, hogy nem az, mint ahogyan a hüvelygomba, meg a tripper sem, csak kurva kellemetlen…

Fogyjál le zabálással úgy, hogy a kövér hátsódat meg sem kell mozdítani! Tömjél magadba édességet, mert ez a süti nem hizlal! Vedd meg ezt a robotgépet és úgy fogsz főzni, mint Gordon Ramsay! Vedd be ezt a kapszulát és reggeltől estig fosol, a székrekedésed a múlté lesz! Dobd be a mosógépbe ezt a kis szart, és soha többé nem mosod rózsaszínre a fehér trikókat!

Leszedáltak a reklámok. Lassan már kezdem elhinni, hogy ha teljesítem mindazt, amire reggeltől estig ösztönöznek, ott röpköd majd felettem a boldogság kék madara. Csak arra kell ügyelni, hogy időben lehúzd a fejed, ha közel röpül hozzád, nehogy véletlenül kiüsse a szemedet, aztán örökre vakságban élj…

Meg hát szerencsés lenne elkerülni azt is, hogy a nagy boldog repkedésben esetleg összeütközzön az őrangyaloddal, mert akkor aztán a jövőben cseszheted a boldogságot, meg az égi gondoskodást is.

Kútba vizet töltögetni pont olyan, mint megvásárolni mindazt, amit tudat alatt beépítettek az agyadba. Észre sem veszed és az életedet már ellepik a korpásodás elleni samponok, ráncosodást megelőző krémek, az izzadást prímán lekötő dezodorok, a fogakat csillogóvá varázsló fogkrémek, meg a mindent tudó konyhai felszerelések. Ott állsz az élted közepén és azon morfondírozol, mit itathattak veled a közelmúltban, amitől elveszítetted a józan ítélő képességedet? De akkor bizony már cseszheted, mert onnan nincs visszaút. Vagy talán csak abban az esetben, ha lecsapod azt a kis kék madarat, aki jól átvágott ezzel az elanyagiasodott boldogság maszlaggal. De, hát akkor meg rád szállnak az állatvédők és életed végéig magyarázkodhatsz. Meg hát milyen lenne már az, ha a bíróság előtt amiatt kellene magyarázkodnod, hogy egy éltre megnyomorítottad az emberiséget, mert kinyírtad a boldogság kék madarát?

Jobban jársz, ha inkább elkészíted azt a kék tortát, amit én is megsütöttem, a kis keresztfiam névnapjára. Nem túl egyszerű, de jó hétvégi mulatság és ajándéknak is kiváló.

GESZTENYÉS-CSOKIS KÉK TORTA

A tortalapokhoz hét tojásból piskótamasszát készítünk. A fehérjét habbá verjük, a sárgáját hat kanál cukorral addig keverjük, amíg kifehéredik. Adunk hozzá hét kanál vizet, igazi vaníliát, 1 sütőport, hét kanál lisztet és a felvert tojáshabot. A kétharmadát egy nagyobb tortaformába töltjük. A maradék masszához kakaóport keverünk és a kisebb tortaformába töltjük. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük, majd rácson kihűtjük a lapokat.

Közben egy gesztenyemasszát két kanál vajjal kikeverünk, adunk hozzá kicsi rumot és vaníliaaromát, valamint 1 deci kemény habbá vert tejszínt. Ezzel kenjük meg a három részre vágott csokis piskótát. Ez lesz a torta teteje.

Közben négy tojást négy kanál cukorral gőz felett sűrűre főzünk. Beletördelünk egy fél tábla étcsokit, hozzáadunk 2,5 deka vajat és két kanál kakaóport. Amikor kihűlt, belekeverünk 2 deci kemény habbá vert tejszínt. Ez kerül a három lapra vágott sárga piskótába.

Ezt követően 2 tábla fehér csokit fél vajjal felolvasztunk, ezzel megkenjük az alsó, nagyobb tortalapot. Amíg nem dermedt meg a csoki, az oldalát kék marcipánfigurákkal díszítjük. Ez úgy készül, hogy marcipánmasszát kékszőlő kivonattal megszínezünk, kinyújtunk, és különböző formákat szaggatunk belőle, olyasmi eszközökkel, mint a pogácsaszaggató.

Aztán a maradék fehér marcipánmasszát vékonyra nyújtom. A csokis piskótát megkenem a gesztenyekrémmel, úgy, hogy az oldalára és a tetejére is jusson, mert csak így tapad meg rajta a marcián borítás, amit szépen rásimítunk. Ezt ráhelyezzük a fehér csokis nagyobb tortára, így megkapjuk az emeletes tortát. Aztán a maradék fehér csokis krémhez adunk egy kevés kékszőlő kivonatot, majd egy tortazsák segítségével kidíszítjük a sütit, valahogy így.