2012. május 6., vasárnap

Lábazzunk – Ez meg itt, LECSÓ


Lábazzunk – Ez meg itt, LECSÓ

Vajon mi járhatott Mária Magdolna fejében miközben könnyével áztatta, majd megmosta, beolajozta és megcsókolta Jézus lábát? Kötve hiszem, hogy arra gondolt, ez a Jézus jobban is odafigyelhetne a pedikűrjére…

A tökéletes láb...:-)
„Tökéletes házi pedikűr otthon, hogy csókolnivaló legyen a lábad a szandálban.” – hirdette egy cikk a napokban. Hát erre persze rákattintottam, na nem azért, mert annyira érdekel a házi lábápolás, hanem mert kíváncsi voltam, már megint mi az a fa***g amivel hülyítik a jónépet. Mert ez a cím bizony még a legrutinosabbakat is meg tudja vezetni. Na persze én is beszoptam, mert naná, hogy valami pikánsat sejtettem a háttérben J Még akkor is, ha valójában tudtam, az áztatáson és a reszelésen kívül bizonyosan nem lesz más a cikkben. Az erotika valóban elmaradt, csak úgy, mint a lábcsók, csak a csalódottság maradt, meg az a nosztalgikus érzés, hogy a büdös francot, ezek már megint átvertek…
...ami ekkora lesz:-)
Tudom, hogy sok férfi lábfetisiszta, de azt azért kötve hiszem, hogy a nők többsége azzal a perverz gondolattal a fejében vagdosná otthon a körmét: „sosem lehet tudni, jobb ha ápolt, hátha ma még valakinek a szájában köt ki a nagylábujjam”. Az sem túl életszerű, hogy az ember azt mondja a pedikűrösének: „gyorsan szedd ki a tyúkszememet, mert ma randim lesz és hátha, a pasi a lábamat akarja csókolgatni”. Azt azért elképzelem, amint az első randin a pasi szó szerint levesz a lábadról, majd ledob az ágyra, kézbe veszi a szandálos lábadat és megdöbbenve azt mondja: „ma itt nem lesz francia, mert a lábkörmöd sem az”. Hát ez szívás…
Mindenesetre a magyar nyelv tagadhatatlanul beszédes, hiszen a repedt sarkú kifejezés ugye olyan nőkre utal, akik rosszak, vagyis akiknek a lábát senki nem csókolgatná, már csak a lábuk állapota miatt sem, meg mert hát nem is arra valókJ Na de mielőtt még jobban belekeverednék ebbe a lábápolási eszmefuttatásba, nézzük inkább a mai ajánlatomat. Legyen ez az egyik nagy kedvencem, a tejfölös lecsó. Egyszerű, ráadásul eltehető télire is.

TEJFÖLÖS LECSÓ

Ahány ház, annyi szokás. Én azzal indítok, hogy vajon megpárolom a hagymát, jó sokat. Ezt követően hozzáadok karikára vágott paprikát (TV és Kápia), némi chilit, majd sózom, borsozom és pirospaprikával is meghintem. Majd sütöm a zöldségeket, ezután pici vízzel párolom. Amikor a paprika már puhult, hozzáteszem a kockára vágott paradicsomot, melynek mennyisége egyharmada a paprikának. Az egészet szaftosra párolom, majd tejföllel a tetején tálalom. Friss kenyeret adok hozzá.
Amennyiben szeretném eltenni télire,  tejföl nélkül még forrón üvegbe teszem és a tetejére olajat öntök, úgy, hogy teljesen elfedje. Jól lezárom, majd bedunsztolom, és ott hagyom kihűlni.

1 megjegyzés:

  1. szerintem a sznobéria csúcsa mostanában a halpedikűr.... egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy a nyúlos szájukkal csipegessék a lábamat... abba meg bele se gondolok, hogy előttem milyen gombás paták lóghattak a vizben... grrrrrr... de legalább nem olcsó... viszont drága...

    VálaszTörlés