TÖKéletesen őrült sztori

TÖKéletesen őrült sztori

Azt hiszem, eljött a világvége. Az égből kutyák potyognak, mindenféle őrültek szabadon mászkálnak az utcán, mások meg úgy viselkednek, mint ha ők lennének azok, akik maguknál őrzik a Mennyország kulcsát. Vigyázat, hamarosan megkezdődik a fogcsikorgatás, a sírást már messziről hallom is.

http://www.wallpaperdigg.com/download-77687-dog-and-cat-wallpaper1280.html

„Kérem szépen, én csak egy átlagos vizsla vagyok. Magasságom nem kirívó, súlyom a napokban elérte a 28 kilót.  Még jó, hogy az utóbbi időszakban már visszafogtam magam és figyeltem a súlyomra, különben máshogy végződött volna a tegnapi kalandom. Szóval eddig éltem a vizslák viszonylag unalmas életét, vakkantottam, ha dobták a lasztit, csóváltam, ha simogattak, néha titokban még a farkamat is megkergettem. Jó móka, csak féltem eddig elárulni, nehogy bolondnak gondoljanak. Aztán néhány napja valami megváltozott. A gazdám, aki egyébként eddig sem viselkedett éppen mintaszerűen, hiszen egy panellakásban tartott, valami miatt bekattant. Gondolkodtam is rajta, ha nem kutya lennék, Istenemre mentőt hívnék hozzá. De hát így tehetetlen voltam, hiszen, ha tárcsázom a mentőket és beleugatok a dolgukba, biztosan szélnek eresztettek volna. Na persze így is szélnek eresztettek, ráadásul szó szerint. Éppen azon morfondíroztam, hogyan kellene rávenni a gazdámat, hogy most már higgadjon le és vigyen sétálni, amikor hirtelen valami furcsát éreztem. Elemelkedtem a földtől, majd repültem, mint abban a Republik nótában az a bizonyos kismadár. De mivel ez a helyzet merőben idegen egy vizsla esetében, ráadásul még csak sört sem lefetyeltem, rögtön levágtam, itt engem kivágtak az ablakon. Baromira bepánikoltam, de mire felidézhettem a „miatyánk” első sorait, már puffantam is. Puhán értem földet, szinte már kellemes volt, ahogy besüppedtem abba a valamibe. Mint később kiderült, Feri bácsiba, aki szerencsétlen épp az ablakunk alatt sétált el, amikor az őrült gazdám repülni tanított. Én csupán néhány karcolást szenvedtem, míg szegény öreg jól összetörte magát. Aztán jöttek a rendőrök, de azoknak is hiába ugattam, vigyék már el azt az örültet, nehogy legközelebb a tengerimalacokat vágja ki az ablakon, azok csak forró nyomon írogattak, meg adatokat gyűjtögettek, nem, hogy egy sertéstelep felett kidobták volna a gazdámat egy helikopterből, hogy ő is érezze, milyen, ha az ember igaz állatokkal kénytelen élni, mint ahogy eddig én is tettem. Vaúúú, védjen már meg valaki.”

S, ha már egy tökéletesen őrült sztorival fárasztottalak ma titeket, hát jöjjön most valami olyasmi, ami számomra a tökéletes vacsorát jelenti, ilyenkor, nyár elején, amikor a ládában kihajtott a kapor.

TÖKFŐZELÉK

Ahány ház, annyi szokás a tökfőzelék elkészítését tekintve is. Mi édesen szeretjük, most ezt a változatot mutatom be nektek. A tököt legyalulom és besózom. Közben egy nagy csokor kaprot apróra vágok és vajon (nem olajon, nem margarinon!) megdinsztelem egy kicsit. Ráteszem a kicsavart tököt és icipici vízzel felöntöm, majd megpárolom. Ez csak néhány percet vesz igénybe. Ezután tejfölt kicsi tejjel és liszttel simára keverek, ezzel sűrítem be a főzeléket, amit kevés cukorral is ízesítek.