2012. május 2., szerda

De szeretnék RIGÓ JANCSI lenni


De szeretnék RIGÓ JANCSI lenni

Szeretnék Rigó Jancsi lenniJ Nem hülyültem meg végleg, csak tetszene erdőn, mezőn hegedülni, mulatatni a falusiakat, majd világraszóló tehetségemmel utazgatni, amíg csak világ-a világ. Hát valahogy így képzelem én…

Rigó Jancsi
http://hu.wikipedia.org/wiki/Rig%C3%B3_Jancsi
Visszanyertem a hitem J Ehhez csupán annyi kellett, hogy kimozduljak a Nagymező utcából és hús-vér embereket lássak, akik nem simítják ki a szoknyájuk ráncát, ha leülnek, nem eszik késsel, villával a virslit és nem súgnak össze a hátad mögött, amint megfordulsz.
Csak néhány kilométer, és mégis, mintha egy új életbe csöppentél volna. Ráckeve úgy fogadja az embert, akár egy apa a hazatérő tékozló gyermekét. Nem szid, nem kérdezősködik, hanem leültet a terített asztalhoz és a legfinomabb ételeivel kínál. Megjegyzem, ez nem csak Ráckevére érvényes, hanem a legtöbb vidéki településre, ahol szerencsére csak ritkán fordulnak meg a Budapestről kiszabadult népek.
Egész életemet nagyvárosokban éltem, talán éppen ezért vágyakozom el. Hiányzik az emberi közvetlenség, a hétvégi piac, a lángos, a kapuk előtt ücsörgő nénik hangulata. Nem értem, miért vágyik a legtöbb ember a fővárosba, az allergiára, a stresszre, a lökdösődésre, a kiüresedett, érzelmektől kilúgozott életre?
http://en.wikipedia.org/wiki/Marketplace
Ráckevén senkinek nem hiányzik a pláza J Egyetlen lányt sem láttam prostinak öltözve tipegni az utcán, pedig szabadnap lévén akár férfivadászatra is indulhattak volna. Ezzel szemben a település apraja-nagyja a piacon vásárolt, alkudozott, beszélgetett és élte azt az életet, amit a mentálisan terhelt fővárosiak (beleértve magamat is) soha nem merünk kipróbálni.
A legtöbb városi retteg attól, hogy az első feketéje után nem kell dolgoznia, megszólják a munkahelyén, ha nem makulátlan a megjelenése, kirúgják az állásából, ha 24 órát távol tölt az irodájától, 20 dekát hízik, ha eszik, elkap valamit, ha köszön a szomszédnak, tüsszög, ha ránéz egy zöldnövényre, baja esik, ha nem tudja, mi az aktuális trend, ha nem megy el hetente egyszer valami sznob étterembe, ha nem több ezer forintos bort enged le a torkán, hanem mondjuk Egri bikavért és kiröhögik, ha azt mondja, vidéken szeretne élni.
Ha nyugdíjasak leszünk, Isten bizony megteszem! Megteszem mindazt, amiért ma még keresztre feszítenének. És lesajnálok majd mindenkit, aki mást gondol…J
S, ha már elárultam, hogy Rigó Jancsi szeretnék lenni, hát mi mást készíthetnénk ma, mint azt a bizonyos isteni desszertet, ami ráadásul nagyon egyszerű, legalábbis úgy, ahogy én készítemJ

RIGÓ JANCSI

A két lapot én egybe sütöm, de aki akar, bíbelődhet vele külön-külön is. Hat tojás fehérjéből kemény habot verek. A sárgájához adok öt kanál cukrot, 1 vaníliát, 6 kanál vizet, 1 sütőport, 6 kanál lisztet, 2 kanál kakaóport és lágy masszát keverek belőle. Végül a felvert fehérjével lazítom, és 200 fokon kb. 25 perc alatt megsütöm. Amikor kihűlt, kettévágom, így megkapom a süti tetejét és alját is.


A krémhez 7 deci tejszínt igazi vaníliával, kevés porcukorral, jó minőségű kakaóval és egy zselatin fixel (vagy agar-agarral) kemény habbá verünk, ezt halmozzuk az alsó lapra. Ezt követően egy tábla csokit, kb. 2 deka vajjal felolvasztunk és a felső lapra kenjük. A csokis lapot felszeleteljük, és így helyezzük a krémre. Így szebben lehet majd szeletelni, nem nyomul össze a tejszínkrém és nem reped meg a csokimáz sem.

1 megjegyzés: