2012. április 17., kedd

Nyugi KEL(L)!


Nyugi KEL(L)!

Ha tehetném, kikeverném a nagy nemzeti nyugtatót. Reggelente mindenki kapna egy-két kanállal, na meg hozzá egy kis kedélyjavítót és már is elkerülhető lenne, hogy más édesanyjának sűrű emlegetésével induljon a nap.

http://www.edupics.com/coloring-page-crazy-professor-i9753.html
Én sem vagyok kivétel. Idegesít, ha mások táskája hozzámér az utcán, ha a pattanásos, részeg tinik leülnek előttem a villamoson, ha a másik autóból anyáznak, mutogatnak, és ha csak úgy szimplán utalást tesznek arra, jobb lett volna, ha meg sem születek.
Én magam lassan rettegve lépek ki az utcára, az ember mit tudhatja, melyik sarkon áll egy nála még dühösebb és agresszívebb egyén. J 

Félelmetes egy olyan országban élni, ahol szakításért brutális verés jár, bocsánatkérés helyett pedig az, hogy nekem úgy is jobb ügyvédem van, mint neked.
Nemrég például a piros lámpánál egy ürge kiugrott a kocsijából odarohant hozzánk, erősen rázta az öklét, és ha nincs felhúzva az ablak, szerintem mindkettőnket kirángatott volna az autóból és péppé is ver. És mindezt csak azért, mert neki nem tetszett valami. Egyébként olyan országban, ahol rendőrökre rávetülhet a verekedés és a nemi erőszak árnyéka, mit is vár az ember? Megjegyzem, egyre fiatalabbnak és ostobábbnak tűnnek az utcára kivezényelt járőrök, abban sem vagyok biztos, hogy magukat képesek lennének megvédeni, nem, hogy engem. És ez ismételten dühössé tesz. Hát ezért kellene a nyugi, meg a nyugigumi. J


A nagy nemzeti nyugtató mellé adagolnék még mosolygószérumot is. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a közértben egy mosolygós eladótól, bátran kérhetnél 10 deka Trapistát nem pedig füled, farkad behúzva, sűrű bocsánatkérés közepette kellene élni az életed. S persze ha hosszútávon mindenki bunkó veled, te sem leszel más, hiszen többnyire csak tükrök vagyunk, még ha olykor-olykor görbék és torzak is.
Várom a jelentkezőket, gyógyszerészeket, orvosokat, vegyészeket, akik segítenek kikeverni az ország Xanaxát, amely mindenkit boldoggá és elégedetté tesz majd.
Addig is azonban, amíg utcára merünk vonulni „Nyugi kell, nyugit akarunk!” feliratokkal, készítsünk valamit, ami szintén kel(l). J

KELLKÁPOSZTAFŐZELÉK VEGAFASÍRTTAL

Ezzel a recepttel azt szeretném megmutatni, hogy egyféle alapanyagból többféle étel is elkészíthető, ráadásul úgy, hogy együtt fogyasztjuk a kettőt.
A kelkáposztát feldaraboljuk, majd feltesszük sós, fűszerköményes vízbe főni. Amikor majdnem megpuhult, kockára vágott krumplit adunk hozzá. Amikor minden összetevő puha, a káposzta 1/3 részét leszűrjük és félrerakjuk. Leöntünk a főz léből, majd a maradék főtt káposztát paprikás, fokhagymás rántással besűrítjük. Fogyasztáskor tejfölt is adhatunk hozzá.

FASÍRT
A kiszedett káposztához áztatott kenyeret, 1 tojást, sót, borsot és pirospaprikát adunk. Összegyúrjuk a masszát, majd gömböket formálunk belőle. Ezeket zsemlemorzsába forgatjuk, majd forró olajban kisütjük.

1 megjegyzés: