Amikor a fal adja a másik(at)… LÁNGOST

Amikor a fal adja a másik(at)… LÁNGOST

Általában jóban vagyok az őrangyalommal, időnként még tárgyalok is vele, noha azt azért soha nem ajánlanám fel neki, hogy legyünk barátok. Már csak azért sem, mert az évek folyamán elég sokszor kicseszett velem, és míg az egyik kezével simogatott, addig a másik kezében a biztonság kedvéért ott volt a rohadt nagy furkósbot.

http://www.posters.ws/19294/angels/arch_angel

Míg másokat leginkább kézen fogva, pihe-puha tollpárnákon át vezet az őrangyaluk, hogy még csak véletlenül se lépjenek szarba, hát az enyém inkább azon elvek szerint irányít, hogy jobb ma egy óriási lángost kapni, mint egy hét múlva, mert addigra már épp túl leszel a traumán, mire eredetileg pofán csapnának. Szóval szerinte az a tuti, ami már elmúlt és fölösleges előre nézni, mert a jövőm úgy sem rajtam múlik, hanem rajta, ő meg úgy is annak megfelelően irányítja, hogy aznap jobb, vagy bal lábbal lépett le az égi verandáról.

Egyik nap azonban hirtelen megkegyelmezett nekem, és dobott egy kis alamizsnát. Nem is tudom, mi történhetett vele, talán a mennyei diszkóban jól beszívott előző nap, vagy összekevert valamelyik másik pártfogoltjával. Tudja a fene, mi okozta nála a hirtelen jött „szeretettupírt”, de egy biztos, azt gondoltam, kihasználom az alkalmat, ha már egyszer „jófejkedik” velem, ráadásul teljesen magától.



Mert, hogy az az igazság az utóbbi napokban kissé magam alatt voltam, amin annyira nem fogtok csodálkozni, ha elárulom, egy hónapon belül kétszer rúgtak ki ugyan arról a munkahelyről. A történet necces, és amikor észrevettem, hogy mindez velem történik és nem egy kicseszett filmet nézek, hát akkor bizony baromi mérges lettem a kárörvendően fölöttem röhögő kis szárnyas csávóra. Úgy történt, hogy első alkalommal a csoportos létszámleépítés áldozata lettem, másodjára meg a csoporté, amely együtt repült egy boldogabb, ám sokkal bizonytalanabb lét felé. És az őrangyalom minderre nem figyelmeztetett, de még egy mailt, vagy sms-t sem írt, pedig köztudott, hogy nekik az ingyen van mióta Szent Péter visszavonta az égi megszorító intézkedéseket azon őrangyalok vonatkozásában, akik olyan balekokat óvnak, mint én is. Egyszer úgy magyarázta ezt nekem, hogy ez egyfajta veszélyességi pótlék. 

Szóval nem figyelmeztetett az őrangyalom, így álltam, mint bálám szamara, és mint a kiszolgált pingponglabdák úgy pattogtak a fejemben az illetékes urak szavai, hogy akkor mostantól én már nem vagyok se alkalmazott, se senki, de még csak az sem. Így lettem most valami, amiről jelenleg még én sem tudom mi, de ha majd megtudom, ígérem minden kedves jóakarómat tájékoztatom, meg azokat is, akiket csak bosszantani szeretnékJ

De visszatérve az őrangyalom által odavetett alamizsnára, hát az nem volt más, mint egy isteni recept, amely egy nappal és mondjuk két órával ezelőtt fogant meg az agyamban. Kihordani könnyebb volt, mint egy gyereket és láthatóan kilenc hónap sem kellett hozzá. Gyorsan el is készítettem és mondhatom, a szárnyas kis barátom gyakrabban sugallhatna ilyen finomságokat, ha éppen nincs jobb dolga, vagy nem azon tüsténkedik, hogy ismét jól felforgassa az életem.

ZELLERLÁNGOS TEPSIBEN SÜLT ZÖLDSÉGEKKEL

Egy jó nagy fej zellert (kb. 40 dekásat) meghámozunk, és kisebb darabokra vágunk. A kiflikrumplit hájával, a répákat meghámozva tesszük a zeller darabok mellé a kivajazott tepsibe. Az egészet lefedjük és grillben 250 fokon 1 órán át sütjük. 

Amikor a zöldségek megpuhultak, a zellert pépesre törjük, hozzáadjuk a két tojást, egy szárított élesztőt 1 deci tejet, fél kávéskanál cukrot, kb. 2 kávéskanál sót, borsot, majoránnát, kicsi fokhagymát és annyi lisztet, hogy nokedlitészta sűrűségű masszát kapjunk. 

Aztán a felhevített olajba szaggatjuk a tésztát és mind a két oldalát szép pirosra sütjük. A lángoskákat a sült zöldséggel tálaljuk, valahogy ígyJ