CSŐBEhúzva! Hibernálunk, ahogy kell!

CSŐBE húzva! Hibernálnak, ahogy kell!

Sosem voltam még hibernált mamut, de úgy gondolom, hogy az nem túl jó dolog. Rohadt hideg van, meg oltári macerás kimászni abból a hatalmas jégtömbből. Meg ha esetleg van akkora mázlim, hogy megtalálnak és kiolvasztanak (mint ahogyan egyszer ez valójában meg is történt egy mamuttal), akkor meg azzal kell macerálni, hogy az ember, akarom mondani a mamut fia, megszárítsa a víztől meg jégcsapoktól csapzott szőrét. Hát ez is több időbe telhet, mint ameddig kiugrik a kenyér a pirítós sütőből.

http://www.mormo.de/simg/Malerei_Bild_Mammut_Herde-100108-Senckenberg_Museum_Frankfurt.htm

Szóval mondhatsz bármit, jégbe zárt mamut akkor sem akarok lenni, ha ez az egyetlen mód arra, hogy kibekkeljem valahogy a világvégét. Egyébként meg túléltem már párat, már ha azoknak a hatalmas bölcseknek hinni lehet, akik minden évezredben legalább egyszer kiszámították, mikor pusztul el a világ.

Hát, ha a világ szerencsére nem is, de szegény mamutok állítólag a jégkorszak végén kipusztultak. De a legenda szerint volt egy, amelyik valami csoda folytán bent ragadt egy hatalmas jégtömbben és ott szépen elszunyókált. Még az is lehet, hogy nem volt túl okos szegény pára és ott a hidegben a csodára várt, pontosan addig, amíg jégtömbbé nem fagyott, miközben a többiek meg az olvadással küzdöttek. Mondjuk az azért kérdés, hogy maradhatott meg a hó és a jég egy kis helyen, ahol a mi mamutunk hibernálódott, miközben a többi meg úgy sült meg a felforrósodó melegben, mint a grillcsirke a nyárson. Legalábbis én így képzelem.

Meg úgy, hogy amikor szegény mamutot egyszer csak megtalálták a tudósok és kiolvasztották, hát fura dolgok történhettek vele. Mondjuk, hogy felébredt – akár a misztikus filmekben a hibernált emberek – és úgy gondolta, a többezer éve elhalasztott dolgokat bizony be kell pótolnia. Bizonyára nem csak ő, de a városi emberek is csodálkoztak, amikor egyetlen szörcsintéssel kiitta a víztározót, majd rájött a kangörcs és meghágott egy négyemeletes házat, mert hát csak az volt az ő méretében.

Szóval bármelyik oldalról is nézzük a dolgot, lefagyasztott mamutnak lenni, nem jó dolog, már csak azért sem, mert a barátaid mind rohadt öregek, vagy éppen halottak lesznek, amikor te még mindig pelenkáért rohangálsz a Tescóba. Egyedül lenni egy idegen világban pedig elég ramaty dolog lehet, főként ha azt sem ismerik fel, hogy te nem egy nagyra nőtt szőrös elefánt, hanem mamut vagy. És ha mégis így kicsesztek veled, mit tehetnél mást, mint hogy lázadj a többség ellen, de akkor meg hamar bezárnak egy állatkerti ketrecbe...

S mielőtt megrémülnétek, hogy ma csőben sült mamut lesz a menü, megnyugtatlak titeket, nem én vagyok az, aki megtalálta és hazavitte a már említett hibernált jószágot. Helyette inkább ajánlanék csőben sült brokkolit, némi répával és kukoricával.

                                                                              CSŐBEN SÜLT BROKKOLI 

Egy brokkolit rózsáira szedünk, a bébirépákat megtisztítjuk, és sós vízben megfőzzük azokat. Amikor ez kész, lecsöpögtetjük a zöldségekről a vizet. Közben vajon lisztet pirítunk, majd a rántásra tejet öntünk és folyamatos kevergetés közben hagyjuk besűrűsödni. Adunk hozzá kevés reszelt sajtot, sót, borsot, kicsi petrezselymet. Egy tepsit kivajazunk, belehalmozzuk a zöldségeket, plusz a kukoricát és ráöntjük a mártást. Az egészet sütőbe tesszük és 250 fokon addig sütjük amíg a teteje megpirul.