Relativitáselmélet - Ez nekem MAGA(o) S

Relativitáselmélet -Ez nekem MAGA(o)S

Kimaradni egy tömegverekedésből, szerencse, sőt életmentő. Kimaradni egy tömegverekedésből, jelentheti azt is, hogy halál unalmas az életed. Albert Einstein óta nem kérdés, hogy minden relatív.

Örült vagyok, de mások szerint csak jópofa. Csúnya vagyok, anyukám szerint csak nem arra születtem, hogy manöken legyek. Buta vagyok, a barátaim úgy értelmezik, csak nem az én feladatom, hogy megmagyarázzam a Relativitáselméletet. Kezdek megöregedni, a szomszédom szerint csak egyre több tapasztalatból tudok táplálkozni.

Ha az embert kirúgják a munkahelyéről, mindenképpen vigasztaló lehet arra gondolni, hogy míg mások továbbra is azt a szar melót csinálják, neki, már nem kell. Ha valakit, nem vesznek be az orgiába, az lehet azért is, mert baromi ronda, de lehet azért is, mert túl jó és a többiek nem akarják, hogy kiderüljön, ők viszont nagyon gyengék az erotikábanJ Ha a szemébe mondod valakinek, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik, bunkónak mondanak, pedig lehet, hogy csak te vagy az egyetlen őszinte ember a környéken, aki végre beolvasott annak a kis szemétnek, aki mindenkit terrorizál.

Minden relatív! De mi történik akkor, ha már a relatív is relatív? Ha a viszonyítás alapja maga a viszonyítás? Lehet, hogy tényleg kezdek becsavarodni? Persze, mint ahogyan már mondtam, ez is csak nézőpont kérdése. Mert azokhoz képest, akiket szanaszét zavartak a városban, mióta megszűnt a Lipót, bizonyára nagyon is épelméjű vagyok, mások szerint meg meglehetősen furcsaJ

Én innen, te onnan indulsz:-)
http://www.alibaba.com/product-free/108742900/QUEEN_OF_STOVE.html

Hús nélkül élni egészséges, nem beszélve arról, hogy az ember nem gyilkolja le az állatokat. Húsevő ismerőseim szerint vegetáriánusnak lenni annyit tesz, hogy életed hátralévő részében, soha semmilyen jó kaját nem fogsz már enni. Van, aki szerint az alma azért van, hogy beleharapjunk, egyes vegetáriánus irányzatok szerint még a répa is visít fájdalmában, amikor kihúzzák a földből. Hát akkor most ki is az őrült és ki a normális? Mi számít a viszonyítás alapjának és mi nem? Szerintem, fogadjuk el, hogy a legjobb mindig a kályhától elindulni és akkor nagyon nagyot nem hibázhatunk.  Persze, csak ha tudjuk, melyik kályhára is gondolt, aki ezt a mondást kitalálta…:-)

Ha már relativitásról beszéltünk, nem tudom kihagyni, hogy eláruljam, életem nagy traumája a pogácsasütésJ Évekig hiába próbálkoztam vele, mindig lapos lett és nem találtam meg azt az ízt sem, amit mindig úgy kerestem. Mások szerint jó volt az is, amit korábban sütöttem, persze többnyire azok mondták azt, akik még nálam is csapnivalóbb pogit készítettekJ Aztán néhány év alatt sikerült kikísérleteznem egy receptet, amit ha kenyérsütőgépbe kelesztek és dagasztok, isteni puha és finom is lesz. Próbáljátok ki, ha van kedvetek hozzá!

SAJTOS-MAGOS POGÁCSA

Egy deci langyos, cukros tejben futassunk meg egy élesztőt. Közben fél kiló liszthez tegyünk 2 csapott teáskanál sót, 3 evőkanál tejfölt, egy fél vajat megolvasztva, 2 kanál olívaolajt, 1 tojás sárgáját, adjuk hozzá az élesztős tejet, 10 deka reszelt sajtot és még annyi langyos tejet, hogy lágy, de ne ragadós tésztát kapjunk. 

A gépben az 1 óra 20 perces programon dagasztom, kelesztem. Majd a tésztát kb. kétujjnyi vastagra nyújtom. Tetejére késsel csíkokat vágok, bekenem tojásfehérjével, majd megszórom sajttal és magokkal. Kiszaggatom és a tepsiben még minimum fél órát meleg helyen kelesztem. Előmelegített sütőben 200 fokon aranybarnára sütöm a pogácsákat.