Extrém szépészet – R(kr)émes kilátások

Extrém szépészet – R(kr)émes kilátások?

Félek, pár percen belül mentőt hívnának hozzám, ha az utcára úgy mennék ki, hogy egy hatalmas gerbera van az orrlyukamba tűzve, esetleg egy nagy pillangó figyel a fülemből. Pedig azt mondják, az idei divat bizony erre felé halad.

http://blog.travelpod.com/travel-photo/iceice17/anton_2007/1214493900/dsc07245.jpg/tpod.html

Elgondolkodtam, milyen érzés lesz majd, ha a nagymamámtól örökölt százéves brosst az orromba kell tűzni? Gondolom, praktikus ilyen esetekben egy helyet kinézni és mindig oda szurkálni, mert különben egy idő után olyan lesz az ember nózija, mint ha gépfegyvertámadás érte volna. Meg hát az orrcsepp is kifolyik, ha túl sok lyukat talál magának. J

Az idei trendet, mint ha nekem találták volna ki. Jelszó, le a plasztikával, inkább minél feltűnőbb dolgokkal takarjuk el fogyatékosságainkat.  Ennek jegyében első körben mindjárt egy hatalmas szalagot kötök a pénztárcámra, aztán meg rögtön az orromra. A dolog pszichológiája, hogy amit eltakarunk, az nincs is. Ezek szerint, ha egy óriási pokrócot dobok az ellenségemre, miközben faszságokat beszél, akkor örökre kiiktattam az életemből? J Egyszer talán kipróbálom!

Úgy érzem, hogy a villamoson meg a buszon nagy bajban leszünk, ha mindenki rákap az új divat ízére. Gondoljatok csak bele, milyen lesz, amikor az összes nagy popójú nő egy még nagyobb bokrétával leplezi el a hátsóját. A tömegközlekedési eszközökön előkerül az anyázás, meg a tolakodás és a nők ezentúl nem egymás haját tépik, ha összevesznek, hanem bosszúból egymás fenékdíszének esnek. Akkor lát majd csodát a világ, lesz villantás, több mint Hollywoodban.

Állítólag kifejlesztették a tokatakarót is. A furcsa szerkezet olyan, mint gyermekkorunk úgynevezett űrhajóssapkája volt, csak valami baromi passzos anyagból készült, ami jobban összepréseli a tokát, mint a mammográfia gép az ember cicijét. Láttam képeket a tokatakarót viselőkről, akik úgy néztek ki, mint ha egy elfuserált bankrabló és egy űrlény törvénytelen gyermekei lennének.

Mi jöhet még ezután?  A pici cici fedő, meg a elálló fül lelapító? Ezen sem lepődnék meg. Ráadásul a biznisz az biznisz, és amíg hiú emberek élnek a földön, addig az extrám szépészeti eszközök feltalálói biztosan jobban keresnek majd, mint azok a genetikusok, akik szeretnék elérni, hogy két elálló fülű embernek teljesen normál fülű, két hatalmas orrúnak, meg pisze nózijú gyereke szülessen.

Én egyelőre még biztosan nem szállok be az extrém szépészeti vállalkozásokba, csupán arra vállalkoztam, hogy elkészítsek egy vaníliakrémes csigát, ami kevésbé rémes, mint mondjuk a tokaszorító.

VANÍLIAKRÉMES CSIGA

A tésztához 20 deka réteslisztet és 30 deka finomlisztet összekeverünk 6 kanál cukorral, két vaníliával, 1 szárított élesztővel, 3 deci langyos tejjel, 2 deci olajjal, 2 tojás sárgájával és 1 egész citrom héját is belereszeljük. A tésztát kenyérsütőgéppel kidolgozom, a dagasztó, kelesztő programon. Közben elkészítem a krémet 20 deka vajból, amit porcukorral, vaníliaaromával ízesítek. 

Amikor a tészta elkészül, kinyújtom és rákenem a krémet. A lapot feltekerem, mint a bejglit, aztán egyenlő darabokra vágom. A csigákat tepsibe rakom és 200 fokos sütőben 10 percig sütöm. Aztán a sütiket vaníliacukros tejjel megkenem és visszateszem még 10 percre sülni. Amikor szép aranysárgára pirultak, ismét megkenem őket a cukros tejjel. Aztán hagyom kihűlni őket, végül porcukrot szórok a tetejükre.