Horrora akadva…itt senki nem KUKORICÁZIK!

Horrora akadva…itt senki nem KUKORICÁZIK!

Ha az ember fogászaton nő fel, még nem azt jelenti, hogy felnőttként egy jó nagy gyökér lesz belőle. Meg persze én sem amalgám tömésként láttam meg a napvilágot, csak úgy hozta az élet, hogy édesanyám dolgozó nőként kénytelen volt ikreit magával cipelni a munkahelyére.

Éppen ezért már jó korán megismerkedtem a „nagyra nyit”, „nem mozog, nem harap” és „nem öklendezik” fogalmakkal. Ennek ellenére se pornósztár, se pedig fogorvos nem lettem. Ám a formalinba áztatott állkapocscsonttal sokkal hamarabb megismerkedtem, mint a betűvetéssel és egytől tízig számolni a gipszfogsoron tanultam meg. Vért talán többet láttam, mint Hupikék törpikéket, nem csoda hát, ha horrorra akadtam.

Valahogy úgy hozta az élet, hogy míg más kislányok a Hófehérkében a királylánynak drukkoltak, én meg azt vártam, mikor jön valaki, aki felaprítja…na nem Hófehérkét, hanem a banyát. Félreértés ne essék, nem a vér az, ami doppingol és még csak perverz állat sem vagyok, aki attól elégül ki, ha vérfagyasztó sikolyt hall, de a borzongás tagadhatatlanul szórakoztat. És bár lehet, hogy sokan tagadják, mert horrort nézni legalább annyira vérciki, mint órán pad alatt fikázni, de kutatások is bizonyítják, hogy az emberek jelentős része borzongani akar, borzongást követel, és ha nem kap, hát ő maga csinál olyasmit, amin aztán mások borzonganak.

S, bár egy néhány éve végzett teszt szerint hajlamos vagyok az agresszióra, mégsem éreztem még soha késztetést arra, hogy háziállatokat dobáljak le a tetőről…a többi élőlényről inkább nem nyilatkoznékJ

Ez az a ház....állítólag:-)

Szóval horrora akadtam, és míg mások olcsó arany, bőrkabát, meg zokni és bugyi után futkostak egy-egy külföldi kiruccanáson, én nem kukoricáztam, rendíthetetlenül jártam a horror múzeumokat. Ezek egyébként inkább viccesek, mint félelmetesek, mert ki tudna komolyan venni egy felkoncolt viaszbábut, akinek a hasából egy beépített hangszórón keresztül jön a hörgés. Az meg, hogy sötét van az ilyen helyeken, direkt jó, mert addig is pihen az agy és nem gyötri elcsigázott testünket mindenféle hülye utasításokkal.

Egy dolog idegesít csak, de az nagyon, még pedig az, hogy a jó öreg Drakulából egy nyálgépet csináltak, aki még suliba is jár. Na, jó, ez már nekem is sok, ki veszi ezt be, de tényleg? Mert, hogy elevenen felboncolnak embereket, meg zombik kelnek ki a sírokból az még oké, de, hogy egy ragyogó fejű vámpír, egy halandóval kamatyol és még el is veszi, na az nálam kiveri a biztosítékotJ Mi jöhet még ezután? A vérfarkas felcsinálja Piroskát, Hamupipőke mostohái nem csak őt szívatják, de egymás vérét is kiszívják, Jancsi és Juliskát pedig nem a boszorkány akarja majd megenni, hanem a két gyerek elevenen eltemeti a banyát, aki éjfélkor kikell a sírjából és Michael Jaksonnal a Thrillerre ropja?

Se véres hurka, sem vérengzés nem lesz ma itt, inkább kukoricázzunk. Pontosabban kétféle kukoricalevest készítsünk el, amelyek saját kreálmányaim, ennek ellenére érdemes kipróbálni őket.

VARIÁCIÓK KUKORICALEVESRE

Tejszínesen: Kicsi vajat hevítünk, ezen enyhén megpirítjuk a konzervkukoricát. Leheletnyi lisztet szórunk rá, majd tejszínnel és kicsi vízzel felöntjük. Ízlés szerint cukrozzuk, de csipetnyi sót is adjunk hozzá, hogy harmonikus legyen a leves íze. Végül aprított petrezselyemmel megszórjuk a tetejét.

Paprikás: Egy fej felaprított vöröshagymát megdinsztelünk, hozzáadjuk a konzervkukoricát, amit sózunk, borsozunk és pirospaprikával meghintünk. Vízzel felöntjük az egészet, majd felforraljuk a levest. Forrás után nokedlit szaggatunk bele, majd miután újra felforrt, elkészült az élet.