SZÍVELÉGTELENSÉG

Szívelégtelenség

Az én szívem kapott már elégtelen osztályzatot profitól és amatőrtől is. Míg a profi az osztályozás után szívultrahangra küldött, addig az amatőr a francba.J

Ha valaki mostantól azt vágja a fejemhez, hogy szívtelen vagyok, hát bizony nagyobbat téved, mint ha a levendulás fagyit különlegességnek, nem pedig ehetetlen sznob nyavalyának nevezné. Olyan valami történt velem a napokban, amit én magam sem hinnék el, ha valaki más mesélné, de mivel józan voltam és be sem szívtam, így bizonyosan állíthatom, tényleg megtörtént a dolog. Ráadásul gyorsan le is fotóztam a bizonyítékot, mielőtt valaki végképp kétéves pszichiátriai gyógykezelésre utaltatna, miután elmesélem a sztorimat.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, vagy az élet azzal sújtotta, hogy személyesen is ismer, az tudhatja, hogy szkeptikus vagyok a csodákkal, jelenésekkel, jósokkal és hasonló kamu szagú dolgokkal kapcsolatban. Elvem az, hogy amit kézbe tudok venni, az biztosan létezik, a többi meg mindaddig csak mese, amíg nem manifesztálódik olyan formában, amit kézbe tudok venniJ Szóval meglehetősen szkeptikus vagyok, a napokban mégis elbizonytalanodtam. A történet úgy indult, ahogyan egy átlagos estém általában…főztem. Vega hortobágyi palacsinta készült, amihez, mint tudjuk, elengedhetetlen a palacsinta elkészítése. Mindenből az került a masszába, mint máskor és éppen azt a sütőt kaptam elő most is, amivel ezer éve készítem ezt a fajta finomságot. Palacsintában egyébként profi vagyok, annak idején a kollégiumban annyit sütöttünk belőle, hogy ha nem megesszük, hanem eladjuk, már nem itt sínylődnénk, hanem valahol Balin unatkozhatnánk két méregdrága koktél szürcsölgetése közben. Hát ezt is elcsesztük…J

http://thehypnotherapyteam.wordpress.com/2011/08/22/tips-for-dealing-with-holiday-anxiety/

Szóval úgy sütöttem a palacsintát, mint mindig, amikor az egyiken valami furcsa dolgot fedeztem fel. Mondom, tök józan voltam és a konyhában is 100-as izzó ontja a fényt, mégis azt kellett megállapítanom, hogy a megsült tészta egyik oldala tele van szívekkel. Tényleg nem bolondultam meg és nem is kamuzok, meg hát itt van a fotó is, amely ezúttal szolgáljon bizonyítékul minden hitetlen számára. Aki tud palacsintát készíteni, bizonyíthatja, hogy ezeket a formákat szándékosan nem lehet belesütni egy palacsintába, vagy legalábbis én nem tudom, hogyan kell.

Hogy ez a furcsa dolog, esetleg üzenet-e, vagy csak egyszerű véletlen, nem tudom megmondani. Okkultista tanácsadó barátom szerint a palacsintán nem véletlenül jelentek meg szokatlan formák, szerinte ez pozitív üzenet, többek között kiteljesedést jelent. Hát az mondjuk rám férne már…

Mindenesetre kíváncsian várom a következő jeleket. Elképzelem, ahogyan turbékoló galambok jelennek meg a rántottában, vagy egy húszezres rajzolódik ki a spenótban, esetleg egy nagy ököl a túrós csuszában. Na, az lesz csak elgondolkodtató, filózhatok majd rajta egy ideig, mi a túrót is jelenthet a dolog…

Addig azonban inkább közzé teszem a hortobágyi „szíves” palacsintám receptjét, hátha az elkészítése közben veletek is megtörténik a csodaJ

VEGA HORTOBÁGYI PALACSINTA

A töltelékhez lencséből pörköltet készítünk, de csinálhatjuk szójagranulátumból is. A hagymát olajon megpároljuk, teszünk hozzá kevés paradicsomot, paprikát, sót, borsot és kis vízzel felöntjük. A pörköltalapot többször felöntjük kicsi vízzel, így lesz jó szaftos. Amikor már szép szaftunk képződött, hozzáadjuk a konzervlencsét, vagy az előre vízben megfőzöttet és még kb. 20 percig kis lángon főzzük. Vigyázzunk, ne menjenek szét a szemek! Ezután a lencsét kiszedjük a léből, amit tejfölös habarással besűrítünk.

Ezután két tojást kb. 1 deci tejjel és 1 deci szódával összekeverünk, hozzáadunk pár csepp olajat, csipet sót és annyi lisztet, hogy híg masszát kapjunk. Ebből sütjük meg a „szíves” palacsintákatJ A tésztát megtöltjük a lencsével, úgy, hogy a palacsinta mindkét végét benyomkodjuk, mint a töltött káposztánál. A töltelékeket a szafttal bőven meglocsoljuk, így tálaljuk.